Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
per), 1429: Sebastianus de Hallas (tenetur),147 Krakkóban 1515-1516: Andreas de Halas, 1531: Michael Laurency de Halas dioc. Colocensis, más néven Michael Halasy,148 Hasonlóan fontos jellemző lehet az egyházi intézmények száma és jellege, erre vonatkozóan azonban alig vannak adataink. Mindenesetre jelzésértékű a búcsújáróhelyi rang, s az a tény, hogy Halas egyházi társadalma kanonokot is adott a középkor folyamán egyházmegyei főhatósága, a kalocsai érsek káptalanjába. Nagy Szeder István felhívta már arra a figyelmet, hogy a halasi plébánia területén több pap is működött a 16. század elején (külön említve Mihály oltáros-pap nevét 1500-ból),149 ez pedig nem látszik ellentmondani a középkori mezőváros területén - mint majd látni fogjuk - régészetileg jelentkező több templomhelynek (6. kép 3-5.). A török uralom előtti utolsó egyházi vonatkozású adatunk Halasról pénzügyi jellegű: az 1543. évi dézsmalaj strom szerint a mezőváros 12 forinttal adózott a kalocsai egyházmegyének.150 Halas közép- és törökkori helyrajza Kiskunhalas középkori topográfiája viszonylag bőséges és többé-kevésbé pontos régészeti adatbázison nyugszik. Annak ellenére is, hogy ilyen irányú, mai értelembe vehető szisztematikus és átfogó topográfiai kutatások területén még nem folytak. Mindez a múlt századi kezdeteknek köszönhető, amikor országos hírű kutatók - Gyárfás István, Pesty Frigyes, Szilády Áron - tekintették fontos feladatuknak, hogy szűkebb pátriájukban felkutassák, ha lehet megmentsék, de legalábbis feljegyezzék a város múltjának régészeti bizonyítékait. Velük egy sorban említhető a halasi református líceum gyűjtési tevékenysége, valamint a jeles magángyűjtő és a kor szintjén kiválóan képzett (így Rupp Jakab munkáit forgató) numizmata, a mai Thorma János Múzeum alapjait lerakó Révész György munkássága. Mind a nemrégiben múzeumba jutott kéziratos példány, mind az ettől némileg eltérő Nagy Czirok László lejegyzésében fennmaradt, s Wicker Erika gondozásában kiadott gyűjtései tanúsítják, hogy a mai topográfiai szempontokhoz közelítő igényességgel jegyezte fel az adott lelőhelyeket, ismertetve helyüket, az előkerülési körülményeket, a lelettípusokat, s ha előfordultak, a kísérő pénzeket. Hasonlóan múlhatatlan érdemek fűződnek Halas ilyen jellegű helytörténeti adatgyűjtésében idősebb és ifjabb Nagy Szeder István, s újabban Szalai Sándor nevéhez. Az általuk észlelt és regisztrált középkori leletek valamint előkerülési helyük kiindulási alapot jelenthetnek a középkori mezőváros települési részeinek meghatározásához. Nem kevésbé fontos térképi források is rendelkezésre állnak. így a közismert katonai felvételek, Lipszky János és Mikovíny Sámuel munkái mellett Kovács György 1761. évi kéziratos várostérképe, valamint ennek 1772-ben, Balla Antal által készített változata, továbbá Pest-Pilis-Solt megye térképe. Különösen a múlt 198
