Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

TÖRTÉNETI KUTATÁS - 1. Ö. Kovács József-Szakál Aurél: Kiskunhalas történeti kutatásáról

vatali munka után intenzív történetkutatásba kezdett. Több kötetes jászkuntörténetét végül Budapesten fejezte be (Gyárfás István: A jász-kunok története I-IV. Buda- pest-Kecskemét, 1870-1883.), majd Halason halt meg 1883-ban.6

A teljesség igénye nélkül emeljük ki a település múltjával foglalkozó szerzők közül Thúry József személyét (Thúry József: Kis-Kun-Halas néprajza. Ethnograp- hia, 1890.), mert tanulmányáról azt gondoljuk, hogy abban elszakadt a szokásos regisztrációs szinttől. Thúry József 1861-ben Makádon született és Kiskunhalason halt meg 1906-ban. 1888-tól volt a halasi főgimnázium tanára, egyébként pedig a keleti és más nyelvek, az orientalisztika kiváló kutatója volt. Korai halála abban akadályozta meg, hogy Vámbéry Ármin utódja lehessen a budapesti egyetemen.7 Az említett tanulmányában a néprajz rendszeres tárgyalását állítja a középpontba, nevezetesen a házasodási szokások leírása és értelmezése alapján jellemzi a helyi társadalmat. A felekezeti különbözőségekre, a családi-rokoni szerepekre és hierarchiára és a nyelvjárásra is figyelő szövege ma is tanulságos olvasmány: „így folyik le a háza- sodás mai napság Kis-Kun-Halason, a mint a föntebbiekben híven elbeszéltük. Azonban, úgy hiszem, az ethnographus még nem tett eleget feladatának, ha leírta valamely népnek vagy vidéknek szokásait, vagyis megfelelt a hogyan kérdésre., hanem - ha lehet - a méltán föltehető miért-re is meg kell felelnie, vagyis kutatnia kell a szokások okát is és megfejtenie eredetöket és jelentőségüket.”

A XX. század elején a korábbi munkák alapján és korabeli adatok hozzá- füzésével Hodossy Géza írt egy rövid, de több évtizedig ható történeti ismertetést (Hodossy Géza: Halas város ismerete, 1901). Ezt felhasználva készült Nagy József (később Halasy Nagy József filozófus) és Reiszig Ede által a következő rövid összegzés (Reiszig Ede - Nagy József: Kiskunhalas, 1910). Ezt a művet sokáig használták, mert a „Magyarország vármegyéi” című könyvsorozatban jelent meg.

A város történetének a mai napig a legjelentősebb müvét Nagy Szeder István írta. A képzett építőmester helyben született 1876-ban, a középiskolát is itt, a felső ipariskolát pedig Budapesten végezte.8 Különböző fővárosi tervezőirodáknál dolgozott, majd 1903-tól Halason volt önálló építővállalata. 1913-ig szerkesztett egy helyi újságot, valamint a világháborús tapasztalatok után igen sokoldalú tevékenységet fejtett ki, így többek között egy megbízás alapján rendezte a városi levéltárat. Ez egyúttal autodidakta történetkutatóvá is avatta őt. A pontos tervrajzokhoz és kivitelezéshez szokott iparos megbízhatóságával, mondhatnánk, hogy pozitivista módon halmozta fel a források tömegét. Mindebben a város életében igen jelentős, de más irányú életpályát maga mögött hagyó fia - if]. Nagy Szeder István politikus, mérnök, térképész, helytörténeti gyűjtő (Nagy Szeder István: A kiskunhalasi tanyatulajdonosok betűrendes címtára. Kiskunhalas, 1932.) - is követte: szenvedélyesen törődött a település és lakóinak sorsával. Az apa elsősorban a helyi forrásokra támaszkodott, hiszen a fővárosi és jászkunkerületi egyéb dokumentumok gyűjtését - általa is felismert fontosságuk ellenére - is csak hellyel-közzel kutathatta.9 Vállalkozása nehézségeiről is írt az „Adatok Kiskunhalas város történetéhez” zárószavában.

16