Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

létről), a kun sírszobrok, a Szent László legenda falképei és a kódexek miniatúrái (Képes Krónika, Anjou-Legendárium) egyaránt segítségül hívhatók. Általuk - főként a kunok külső megjelenését illetően - azok a részletek is felsejlenek, melyeket a föld nem őrzött meg számunkra.31

A kun férfi viselet meghatározó jellemzője a magas, csúcsos, esetenként gyönggyel, apró pitykékkel kivarrt, prémmel szegélyezett bőr-, vagy nemezsüveg volt. Fejüket pogány módra leborotválták, csupán hátul három varkocsba font hajtincset hagyva meg, mely akár derékig leérhetett. Szakállukat szintén leborotválták, csak bajuszt viseltek. Felső testüket ing, felette hosszú, felül feszesen szabott, alul bőven leomló, ferdén hasított, tehát oldalt záródó kaftán fedte. Ezek anyaga (finom keleti és bizánci selymektől a durva házi vászonig, bőrig) és díszítése (hímzések, nemez rátétek, rávarrt fémlemezkék) sokat elárult viselője vagyoni-társadalmi helyzetéről. Ugyanúgy, mint a több sírban előforduló sodronying és sisak, melyet csak a legelőkelőbbek engedhettek meg maguknak. Gyakoribb volt a bőrvért, melynek vállon átvetett, bonyolult felerősítő szíjazatát gyakran díszítették felvarrt hát- és mellkorongokkal. A steppei férfiviselet legfontosabb kelléke a fegyveröv volt, így a kunoknál is. Erre függesztették fegyvereiket (a szablyát, az íjat felajzott állapotban befogadó tegezt és a prémből vagy szövettel-bőrrel behúzott, fakéreg lapokból szerkesztett nyíltartót) és egyéb apróságaikat (kés, ár, tarsoly, tűzszerszám stb.), hogy mindezek a nyeregben való forgolódás közepette is a kezük ügyében legyenek. Érdekes, hogy bár az öv vélhetően a kunoknál is a fegyverviselésre jogosult, szabad férfi jelképe maradt, a kun öv jóval szerényebb kivitelű volt (veretek nélküli, egyszerű bőr vagy szövetöv), mint avar vagy honfoglaló magyar megfelelői. A legékesebb példányok - mint láttuk - nyugati műhelyekből kerültek a kunok közé. A kun férfiak viselete bő nadrággal és szűk szárú, puha talpú csizmával egészült ki, melyet csatos szíjakkal erősítettek az övhöz.

A női viselet sok tekintetben egyezett a férfiakéval (ing, bő bugyogó, csizma), kaftánjuk viszont rövidebb volt és középen záródott. Övükön kerek tükröt, kést, fésűt, készségtaró zacskót, kendőt hordtak magukkal. Fejfedőik annál változatosabbak voltak: rávarrt díszlemezkékkel ékített pártaszerű fejdíszek, magas, kúpos kalapok karimával vagy anélkül, lapos főkötők, csuklyák. A rendszerint két varkocsba font hajat hátul szövetfátyol takarta. A fej két oldalán, fül mögé felerősített (apró szövetpámákból és tulajdon hajukból formált) szarv alakú díszek kifejezetten kun női jellemzők, a rájuk húzható nyitott nemesfém karikák - mint láttuk - a Halas környéki előkelő hölgyek viseletéből sem hiányozhatott. A kun nők gyűrűk, gömbös vagy kúpos fülbevalók és lemezkarperecek mellett egészen sajátos, összetett nyakéket viseltek. A más népeknél és kultúráknál is megfigyelhető nyak- perecet (torques) nem eredeti helyén, tehát nyakban viselték, hanem különböző csüngődíszek közé, nyaklánc zsinórzatára felerősítve függesztették a nyak alá.

A régészet lehetőségei annál behatároltabbak viszont a frissen megérkező kunok településeit illetően. Jóllehet all. század óta a steppei kunokra is mindinkább az

180