Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

TÖRTÉNETI KUTATÁS - 1. Ö. Kovács József-Szakál Aurél: Kiskunhalas történeti kutatásáról

teljes terjedelmében adták ki. 1849 után a társadalomtudományok közül a történetkutatás eredményei keltették a legnagyobb érdeklődést. Az olvasóközönség a politikai és kulturális ziláltság közepette ilyen módon is gyógyírt kívánt: „dicső múltjának” magasztalását. E historizáló, felerősödött romantikus szemléletmód károsan is hatott, hiszen kevés teret és lehetőséget teremtett a történetkutatásra vállalkozók számára, hogy a mélyebb összefüggéseket is észrevegyék, s a helyi vagy tágabb környezetük, az ország történetének magyarázatát adják. A nemesi romantika és nacionalizmus erejét növelte, hogy az 1850-es években történetkutatással foglalkozók szinte valamennyien Horváth Istvánt hallgatták a pesti egyetemen. A légvárakat építő oktatásnak persze pozitív hatása is volt, mégpedig az, hogy a történelem iránti lelkesedés nőtt. A romantikus történetfelfogással párhuzamosan azonban már egy másik irányzat is bontogatta szárnyait, amely sokkal inkább képviselte a realizmust. Az 1850-es években Nagykőrösön élt és dolgozott, mintegy nem hivatalos „akadémiai csoportot” alkotva, Szász Károly, Mentovich Ferenc, Szilágyi Sándor, Szabó Károly, kevés ideig Salamon Ferenc, valamint a legkiemelkedőbb egyéniség, Arany János. A halasinak számító Gyárfás István a jászkunok történetével foglalkozott, Szilády Áron török forrásokat fordított. Szabó Károly és Szilágyi Sándor a községi és magánéletre vonatkozó történeti emlékeket gyűjtötte.3 így került sor Tooth János munkájának kiadására is. A jászkunsági kerület a kiváltságai révén kiemelt helyzetben volt a vármegyékhez képest, egészen 1876-ig megőrizhette a helyi önkormányzatiság különböző formáit. A „hármas kerület” (Nagykunság, Kiskunság, Jászság), mindenekelőtt a „Kunság” történetére vonatkozóan Horváth Péter latin nyelvű munkája (Horváth Péter: Comentatio de initiis ac maioribus Jazygum et Cumanorum. Pest, 1801) előtt nem jelent meg összefoglaló mü. A magyar nyelvű változat két évtizeddel később került kiadásra (Horváth Péter: Értekezés a kúnok és jászok eredetéről... Pest, 1823)

Tooth János (Karcag, 1774 - Kiskunhalas, 1826) karcagi és debreceni tanulmányok, pesti jogi gyakorlat után lett kiskunsági tisztviselő, majd 1796-tól Halas mezővárosának harmadik jegyzője.4 A solti református lelkész lányát vette feleségül, akitől négy gyereke született, miközben 1808-ban már a város első aljegyzője lett. A következő év januárjában mutatta be a „Halasi Krónikát” (Tooth János: Szabad Kis Kun Halas városa történeteinek és emlékezetesebb dolgainak summás előadása. 1808.), majd azt a következő öt évben folytatta. Az eredeti díszes kötésű kéziratos példány Kiskunhalason a Levéltárban található. A református egyházról írt müvét 1823-ban fejezte be, de csak 1926-ban adta ki nyomtatásban Nagy Szeder István (Tooth János: A kiskunhalasi ev. ref. Ekklésiának Históriája. Kiskunhalas, 1926.) Az előző munkának 200 előfizetője volt, ami a korabeli viszonyokhoz képest tekintélyesnek mondható. Tóth János írása valóban megfelel a címének, hiszen kronologikus rendben 90 nyomtatott oldalon, majd még 35 oldalnyi 40 oklevél (1670- 1754) közlésével követi az általa fontosnak vélt történéseket. A szerző tehát hivatali munkája közben is végzett levéltári búvárkodást. A természeti környezet, a gaz12