Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
A HALASI HATÁR RÉGMÚLTJA - 3. Wicker Erika: A Halasi határ régészeti emlékei az őskortól a honfoglalás koráig
Úgy tűnik, a híres lelet nemcsak a szakemberek érdeklődését keltette fel. Hogy pontosan mi történt, ma sem tudjuk, de az események egyes részletei régi múzeumi irattári anyagokból rekonstruálhatók: 1973. márciusában Vorák József halasi múzeumigazgatónak tudomására jutott, hogy a környéken valakik újabb ásatást végeztek. Először természetesen a megyei múzeumigazgatóságot kérdezte meg, vajon megyebeli régészek dolgoztak-e a területen. Horváth Attila válasza azonban nemleges volt: „Hivatkozással Igazgató Kartárs telefonbejelentésére közlöm, hogy az elmúlt év folyamán megyei szervezetünk régészmunkatársai Balotaszállás területén semmiféle régészeti terepmunkát nem végeztek. Kérem, hogy a feltételezett rablóásatásról szerzett értesüléseit 2 példányban írásban megküldeni szíveskedjék, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárának jelenthessük. ”283 A halasi múzeum vezetője pontos és írásos információkért fordult Lakatos Mihály balotaszállási tanárhoz, akitől az eseményekről korábban értesült. A válasz megerősítette a rablóásatás tényét: „Kedves Józsi Bátyám! A tárggyal kapcsolatban az alábbiakat tudom: 1. Az ásatásokat nem tavaly, hanem kb. 2 évvel ezelőtt végezte két ember. Az ásatások több napon keresztül folytak, külső segítséget is (földmunkásokat) igénybe véve. 2. Az ásatások térkép segítségével történtek, eredményül több aranytárgyat és érméket vittek el, sírhelyekből. 3. Az ásatásokat az un. egyházfőid északi részén végezték, közel Zsana határában. 4. Résztvett a munkálatoknál: Újvári Kálmán, Balotaszállás, III. k. 34. sz. alatti lakos, aki többet tud mondani az esetről. Elnézést kérek, hogy ilyen későn válaszolok, de a terület nagyon messze van a falutól... és a rossz idő miatt csak most tudtam meg az adatokat. ”284 Vorák József e levél kapcsán több kérdést vetett fel a megyei múzeumigazgatóság felé írt válaszában. Szerinte Lakatos a szóbeli közléskor még egy, s nem két évvel azelőtti eseményt jelzett, s azt sem látja bizonyítottnak, hogy Lakatos valóban maga beszélt-e a levélben megnevezett Újvárival. Egy dologban biztos csak: „A megadott hely kísértetiesen egybeesik Dienes honfoglaló női sírjának helyével. (Egyházfőid, Zsanához közel, stb.) ” S ez a tény felveti azt a lehetőséget is, hogy esetleg nem az 1970-es évek elején végzett ott valaki rablóásatást, hanem „megtörténhet, hogy harmad-negyed közlésen át, Dienesnek a balotaszállási, pontosan ezen a területen végzett ásatásáról ért hozzá (t. i. Lakatoshoz) egy erősen folk- lorizált emlékezés, mely a mesélgető ajkán az időt már teljesen összekuszálta. ’Itt is voltak, tavaly voltak, vagy tavalyelőtt, aranyat találtak... ’ stb. ”285 Annak, hogy tisztázódtak-e a kérdések, s valójában mit történt - ha történt - az 1970-es évek elején a híres balotai honfoglalás kori lelet közvetlen környékén, egyetlen múzeumi irat- vagy adattárban nem találtuk nyomát. Az egykori hatalmas halasi határnak a honfoglalás koráig tartó történetéről egyelőre ennyit tudunk.286 Az ismert régészeti emlékek száma nem kevés, de a föld ennél jóval, sokszorosan több lelőhelyet rejt még. 117
