Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 9. Vorák József: A halasi szegény nép zendülése a Tanács ellen 1766-ban
12. P. Hogy az főnótárius két házhelyet bírjon ki engedelméből vagyon? és azt árendában kiadja, a szegény embernek pedig, a kinek az atyja is itt született egy ól hely sem adattatik, az istállójához pedig a földet forspontos kocsi hordta, Bodogláron pedig egy tábla földet az nemes tanács pénz nélkül ki engedelméből adta? — a szőlőt is nem tudjuk miképen bírja, házhelyért pedig a borjút ki adta? 13. P. Kotsi György uramnak pedig az szabadságot az nemes tanács ki engedelméből adta? — az ilyenekért pedig a régi lakosok zsellérkednek. 14. P. Hogy pedig második bíró tanácsbeli emberből ne választassák. (Nagy Szeder István: I. m. 198—199.) Herpay a követeléseket a tanács előtt pontról-pontra személyesen felolvasta, és utasította a tanácsot, hogy azokra ugyancsak pontról-pontra szövegezze meg a válaszát. Az udvaron várakozó, csaknem százfőnyi népet pedig a tanácsterembe szólíttatta. Továbbiakról Herpay, említett 1778-ban irt iratában így emlékezik vissza: ,,. . .oda gyűlvén az Lakosok is, noha leg elsőben is a Benigna Begia Begidatio- nak 21-dik Articulusát53 * olvastattam el előttök a Tanáts Házban, melly is így vagyon: A’ kik az Helység Bíráinak a magok hivatallyokhoz tartozandó dolgokban engedetlenek volnának meg jobbíttassanak, akik pedig éppen ellenek támadni merészelnének azok fogságban vittessenek és törvényes Processussalhi a vétkeknek minemüsége szerint meg büntettessenek. Mindazáltal nagy lármás beszédekkel élvén az ő feleletüket is alig érthettük már akkor is sokan közzülük meg részesedvén, hátha a mint igyekeztek a Vendégfogadóban csinálták volna a Punctumokat, a Váras Házában is alig maradhattunk válna meg. Complanaltuk55 osztán a mint lehetett nem akarva való ígéretekkel is, tsak hogy addig is míg relatioban56 tenném Békességes maradásunk lehessen."— Szükség is volt az egyeztetésre, mert az egész napon hiába állatott nép kezdte elveszíteni türelmét. Sem a Herpay által felolvastatott regulációk, (melyek felol- vastatásáról a tanács három jegyzőkönyve közül egy sem szól,) sem a tanács által adandó válaszpontok szövegezése közben felmerült viták nem hatottak rá csillapítóan. A tanács urai pontról-pontra igyekeztek visszavetni a nép panaszait, vagy legalábbis tompítani e letagadhatatlan terhelő vádak élét. De mint Herpay kérkedik is vele, „a nem akarva való” ígérgetésbe is csak pillanatnyi kényszerűségből, időnyerés céljából mentek bele. Így azután a tanácsterem a Nagy Szeder István által közölt jegyzőkönyv szerint visszhangzott a hangos közbekiáltásoktól. A redempciós pénz elvesztésének körülményeit firtatva Péter István tanácsbéli megvádolt atyjaurának védelmében igyekezett szóhoz jutni, de Babos Mihály letorkolta: „Kend csak gyermek, nem tud ahhoz semmit, hallgasson!" — Kováts Mátyás János Löki Nagy Andrásba fagyasztotta a szót: „Kend elülhet a tanácsba, mert kendnek sok pénze van, nékem is adhatna belőle!" — Bibó György Taxony nótárius szőlejét hánytorgatta és a rendeletek végrehajtásának elodázását: „Csak papoltatják az embert, jobb volna 53 kegyes királynői rendtartás 21. cikkelyét 64 eljárással 55 egyeztettük, békítgettük 5e jelentésbe 287
