Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

II. RÉSZ - 8. Nagy Czirok László: Az utolsó halasi verbuválások

latba levő személyeknek javai Katonaságának ideje alatt, akár Atyafiak által el foglaltassanak, akár másképpen el tulajdoníttassanak . . ., tartoznak a Helységek Elöljárói feleletnek terhe alatt a Ns. Vármegyének jelentést tenni; holott vagyonnyok olly gondviselés alatt lészen, mint az árvák jószágai, fenn maradván mindazáltal a Katonának javai eránt való törvényes szabad rendelése.” (1803.)

Ma már kevesebb szó esik az átlépett századokban lezajlott katonaéletről s a régi bervúválások lefolyásáról. Alig jut már eszébe valakinek, hogy valamikor 12 kemény esztendeig, néha még ennél is tovább ette a császár kenyerét a magyar legény, mégpedig angyalbőrben, s idegen országi svadronoknál!

Mikor nagyapáink képzelete vissza-visszajárt a múltba, s hosszú téli estéken, meleg boglyakemencének vetett háttal a régi daliás időkről is megemlékeztek, gyakran lehettünk figyelmesek ilyen szavakra:

—- Baka Cirok Sándor is 40 esztendeig volt katona. Halasról csak ü lőtt bakancsos, de bűntetésbül! . . .

—- Hét császár birodalmában katonáskodott az apám! . . . öregapám is két kapulációt töltött! . . .

Száz esztendők távlatában a verbuválások és a régi katonai szolgálat emlékei lassan elmosódnak, de kevés töredék maradt még ránk. Lássunk most ezekből néhányat, úgy, ahogy azokat a szemtanúk, azok utódai, vagy a levéltár jegyzőkönyveinek sárguló lapjai megőrizték.

Kezdjük mindjárt a verbuválások lefolyásával . . .

Az 1860-as évek elején, mint verbunkos őrmester jelent meg városunkban két huszárjával Hatházi Sándor. Később maga beszélte, hogy 1852-ben sorozták, s 3 évet Lengyelországban az 1. sz. császárhuszárezrednél szolgált, összesen 12 esztendőt, 3 hónapot, meg 6 napot töltött „hét császár” birodalmában, idegenországi svadronoknál.

Széles atyafisága, nagy ismeretsége és megbízhatósága miatt őt szemelték ki arra, hogy városunkban katonákat verbuváljon Miksa császárnak, Mexikóba. Ott akartak új birodalmat szerezni számára .

Korábban, az osztrák—olasz—francia háború idején is verbuvált már a Kiskunság felső helységeiben. Annak idején Garibaldi seregében küzdött az olasz nép szabadságáért.

A város elöljárói szívesen fogadták huszárjaival együtt, zászlót adtak kezükbe, s az akkoriban alakult trombitás magyar bandát rendelték melléjük, további támogatásukról is biztosították.

Zászló alatt, zeneszóval indultak a ref. templom melletti térre, majd onnan a Sűrűtabán felé, a mélykúti úton a Békás kocsma irányában. A bámészkodók hada, különösen a fiatalság, mindjárt százával sorakozott fel mögéjük, s a gyermekhad sem maradhatott el a menetből. Sándor bátyám járt elől a huszárjaival, s a zeneszóra maga is szép táncot lejtett, verbunkos táncfigurákkal.

A verbuválok jó hangúak és jó táncosok voltak valamennyien, az őrmester pedig vastag, nagy bajuszával különösen közfeltűnést keltett.

A kocsma udvarába tértek be, ott előbb a zászlót földbe szúrták, majd asztalokat, székeket hozattak, az asztalokat megrakatták vérsűrítő jó borokkal,

26f;