Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 1. Kenedics Károly: Természeti viszonyok

г

Vízrajz

Városunk területének vízrajza elég szegényes képet mutat. Folyóvizünk nincs, tavaink sekélyes, ingadozó vízjárásúak, pusztulóban vannak. Tooth János az 1809-ben írott, Szabad Kis-Kun-Halas városa története c. könyvében a következő tavakat sorolja fel: Halastó, Fehértó, Sóstó, Peer-tó, Bodoglári rét, Darányi rét, Balotai Nagyrét, Inokai rét, Kis-Teleki-rét, Nádas-Kopolya, Bogárzó víz. A halasi nyelv a „rét” szóval nemcsak a dúsfüvű helyeket jelöli, hanem a többé- kevésbé náddal, gyékénnyel borított, mocsaras tavakat is. Tooth János megjegyzi, hogy a tavak legtöbbje nádat s fütő gázát terem. Molnár István 1878-ban megjelent Kis-Kun-Halas város helyrajza c. könyvében pedig már csak Halastó, Halasi Sóstó, Fehértó nevű tavakról beszél, kiemelve azok sziksó tartalmát, és fürdésre való alkalmasságát. Minden valószínűség szerint a már akkor mocsarasodó, pusztuló egyéb tavakat, ha ismerte is, nem tartotta jelentősnek a város vízrajza szempontjából.

Eredetükre nézve ezek a tavak kivétel nélkül szélfújta mederben összegyűlő csapadék-vizek, amit leginkább bizonyít, hogy vízszintjük teljesen az évi csapadékjáráshoz igazodik. Medermélységük nem nagy, 0,5—2 m-ig terjed. Lassan mélyülnek, és a Fehértó kivételével mindegyiken át lehet lábolni. Az igazi nyílt víz kevés. (Fehértó, Sóstó), és nyáron ez is hínáros, békanyálas, annál több azonban a nádas. A nádnak igen nagy szerepe volt régebben a város építkezéseinél, mint tetőfedő anyag nélkülözhetetlen volt. A tetőfedésre alkalmatlan, törmelék

Parti nádasok Fehértón. Tóth Károly felvétele

2*

19