Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 6. Dr. Láng Mátyás - Vorák József: A munkásmozgalom története
élte. Az utolsó napok eseményeiről ismét csak Bori rendőrtanácsos jelentéséből szerezhetünk tudomást: „A bolsevizmus bukásának híre városunkba augusztus 1-re érkezett meg. A város lakossága örömujjongással fogadta a hírt, követelte, hogy a Direktórium távozzon, de a Direktórium továbbra is fentmaradt. . .” Helyét Bori szerint is csak augusztus 6-án, az úgynevezett nemzeti hadsereg és a román burzsoá csapatok bevonulása után hagyta el. Bori a Direktóriumnak állhatatos helyénmaradását, az országos összeomlást követően egy teljes héten át folytatott zavartalan munkáját, a Halason uralkodó bolsevista terrornak tulajdonította. Ha ez így lett volna, ha a halasi munkás vezetők ténykedései mögött véres terrorintézkedések lettek volna, bizonyos, hogy elsőként hagyták volna el helyüket, s elbújdostak volna. De nem ez történt. Nemhogy a városban marad tak, de igazuk tudatában, minden felelősséget és esetleges következményt vállalva tovább irányították a város életét. A közellátási hivatal a katonaság élelmezését biztosító utolsó rendelkezését 1919. augusztus б-én adta ki, és ezt a rendelkezést Dr. Paprika Antal még mint a közellátási hivatal vezetője írta alá. A Bori által emlegetett örömujjongók csak azok lehettek, kik Bori szerint is a válságos időkben „mindig bor mellett panaszolták keservüket és amellett szőtték terveiket a kommunizmus megbuktatására”. A Tanácsköztársaság Kiskunhalason éppen Bori tanúsítása szerint „halálos ítéletet egy esetben sem hozott, minélfogva a forradalmi törvényszék működése nem volt olyan rettegett,. . . vallatások és kínzások tudomásunk szerint nem fordultak elő, túszelfogatások sem történtek”. S mindezt egy ellenforradalmi rendőrtiszt álhtja a halsai kommunistákról írott vádiratában. A halasi Néptanács, a Direktórium, a munkásnép közhivatalainak tagjai és vezetői a helyükön maradtak, és akkor is emelt fővel jártak-keltek a városban, mikor abba az ellenforradalmi katonaság és a román intervenciós csapatok bevonultak. A fehérterror A Tanácsköztársaság kivívta az ország függetlenségét és a magyar nép szabadságát; az intervenciósok segedelmével uralomra jutott ellenforradalom eljátszotta a függetlenséget is, a szabadságot is. Az ellenforradalom terrorista diktatúrával vezette be a születése pillanatától fasiszta jellegű Horthy-rendszert. Ennek az ellenforradalmi terrornak elsősorban is a magyar munkásság legjobbjai estek áldozatul. Az ország minden táján megásott tömegsírokban a munkások mellett válogatás nélkül jutott hely akárkinek, kire rá lehetett bizonyítani, hogy együtt érzett a magyar munkásnéppel. 1919. augusztus 9-én, a városon keresztülvonuló, Kecel felé távozó úgynevezett Horthy-különítmény katonái a téglagyár mellett lőtték agyon az éjszaka folyamán hirtelenjében összefogdosott halasi munkás vezetőket. Itt haltak mártírhalált: Brinkus Lajos 44 éves detektív Kovács Sándor 47 éves földmunkás Huber Oszkár 28 éves politikai megbízott Kocsis Lajos 34 éves napszámos 200
