Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 6. Dr. Láng Mátyás - Vorák József: A munkásmozgalom története

re érdekében rendezett tüntetésért Böröczi Lászlót, Szombaty Józsefet és Fazekas Gábort, ki már ötödször állott hasonló váddal terhelten bíróság előtt, izgatásért elítélték. Egy szemtanú, Kazai József így emlékezik vissza a felvonulásra: Mintegy 300-an voltunk. A felvonulás alatt a marseilleist daloltuk. Velünk jött a rezesbanda, zászlónkra az volt felírva hogy szabadság, testvériség, egyenlőség. A zászlót három nő vitte. Különben is sok nő vett részt a felvonuláson. Az utcák tömve voltak bámulókkal, az odasorakozókkal együtt már vagy 500-an lehettünk. Mikor a Hoffmaiszter házhoz érkeztünk (a mai BM klubbal szemben), fújták a trombitát, verték a dobot, jött a katonaság. A csendőrség, rendőrség 'pedig hátulról kísért. Ott megálltunk, mivel a katonaság elébünk állt. Szekér rendőrkapitány nem engedett szóhoz jutni, hanem felkért bennünket a törvény nevében, hogy oszoljunk szét, mert olyan zásdót viszünk, amelyik Magyarország jelvényével nem egyezik, tehát elkobozzák. Váczi János szétoszlatta a résztvevőket. Másnap összeszedtek bennünket és Kalocsára szállítottak.

Halasi agrárszocialisták Cegléden

A 90-es évek második felében a szegényparasztság és földmunkások mozgalmai tovább szélesedtek. A falu szegényei a Szociáldemokrata Párt támogatásával remélték törekvéseiket sikerre vinni. Az alföldi szociáldemokrata szervezetek ennek érdekében fel is vetették a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok kongresszusának tervét, a Szociáldemokrata Párt azonban, melynek vezetése 1896 elejétől már a betegsegélyző pénztáriak kezében volt, elzárkózott a szegényparasztok és agrárproletárok kérései elől. Ennek következményeként az agrárproletariátus és a kisparasztság nagyobb része elszakadt a Szociáldemokrata Párttól és csatlakozott a Várkonyi István, — volt szociáldemokrata vezetőségi tag — irányításával meginduló földmunkás mozgalomhoz.

A földmunkás szocialisták zászlóbontása az 1897. február 14—16-ra összehívott ceglédi gyűlésen történt. Ezen a gyűlésen a halasi földmunkásokat Fazekas Gábor képviselte. Kétízben szólalt fel. Első felszólalásában helytelenítette azt a politikát, mely kimerült az általános titkos választójog követelésében, és radikálisabb mozgalmat követelt: Utánozni fogjuk majd azokat, kik kényszerítették munkaadóikat olyan fizetésre, melyből ők családjukkal tisztességgel megélhetnek. Második felszólalásában: Fazekas Gábor előadja, hogy városunk a jómódúak közé tartozik, mégis megtörtént, hogy ínséges esztendőben több családfő öngyilkos lett, családjuk kínlódására s a nagyon kétes jövőre gondolva. 18 ezer lakosa van városunknak és 111 ezer hold földje s a munkás nem bír megélni. (A Budapest Fő és székvárosi állami rendőrség 1897. Budapest, 1898. 374. oldal)

Ат. egész alföldi szegényparasztság szempontjából a zászlóbontó gyűlésnél sokkal nagyobb jelentősége volt az 1897. szeptember 8—10 között megtartott ceglédi országos kongresszusnak. A Várkonyi-féle, magukat a szociáldemokratáktól elkülönítő földmunkásoknak ezen a kongresszusán 123 helységből 293 küldött vett részt. Ezen a kongresszuson Várkonyi a küldöttekkel egyetértve megalapította a Független Szocialista Pártot. Az új párt a földosztást tűzte ki programja főcéljául, harcot indított a mezőgazdasági munkások helyzetének megjavítá172