Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 5. Vorák József: Halas népe

kát, beszerezték a szélei húst is, gondoskodtak elegendő kenyérről, megfogadták a szakácsnőt és a „kamarás embert”. Utóbbinak volt a tiszte a lakodalom napján a kamrakulcs kezelése, az üres borosüvegek újratöltése. Meg kellett fogadni a magyarbandát is.

Esküvő napján, a kora reggeli órákban elkezdődött a nyüzsgés a menyasszo- nyos házaknál. Jöttek a segítségek. Pélnyolc tájban megérkeztek a hívott vendégek is. Két nyoszolyólány a menyasszonyt öltöztette.

A vőlegényes háznál, a násznagy megérkezte után megtörtént a búcsúzkodás a vőlegény szüleitől. A búcsúcsókok váltása után a vőlegény, vőfélyével, násznagyával és vendégeivel elindult a menyasszonyos házhoz, hol már ugyancsak várakoztak rájuk- A háziak betessékelték őket a menyasszonyhoz. A fiatalok köszöntötték egymást. A nyoszolyólányok elővették bokrétájukat és a koszorús legények kalapjára tűzték. Fölkészülés után a vőfély kikérte a menyasszonyt:

Szerencsés jóreggelt adjon az úristen!

Hála, hogy e napra felvirradtunk épen.

Megjött már az óra, melyben magzatjukat,

Pap elé kell vinni szép menyasszonyunkat. . .

A kikérő rigmusokat zene követte, annak elhangzása után került sor a menyasszony búcsúztatására. Nevében a vőfély búcsúzott a szülőktől, leánypajtásoktól, testvérektől, szomszédoktól:

. . . Édes, drága anyám ne epeszd magadat,

Bocsáss el engemet, te kedves lányodat,

Isten fizesse meg sok fáradtságodat,

Én mellettem való sok dajkálásodat. . .

. . . Kedves lány barátim, hozzátok fordidok,

Ha reátok nézek, bizony megújjulok.

Nem lész már véletek többé maradásom,

Mert férjem házánál lészen a lakásom . . .

Búcsúztató után a násznép a templomba indult. Legelői ment a vőlegény vőfélye. Jobb kezében pántlikázott botot, baljában egy üveg bort tartott, melynek nyakára kerek, fonott kalácsot akasztottak- A bort és a kalácsot a papnak szánták. Két lépéssel a vőfély mögött, jobbján és balján egy-egy nyoszolyólánnyal a menyasszony haladt. Utánuk következtek a két ház fiatal lányai, majd kor szerint az asszonynépség. A nők után, élen a vőlegénnyel és koszorús legényeivel a férfiak sorjáztak. A násznépet a mindkét házból való muzsikusok zárták be.

A templom közelében a muzsikálás megszűnt. A násznép csöndes áhítattal bevonult a templomba, a násznagyok jelentették a papnak a megérkezést. A pap bevonulásakor a vőfély előszólította a házasulandókat. Megkezdődött az esküvői szertartás. Esketés után a pap kezet fogott az új párral, néhány szóval áldást kívánt az életükre. Utána a legközelebbi rokonok, lányok csókolták meg a menyasszonyt, kit most már az új férj karonfogva vezetett ki a templomból. Odakint a két ház népe még néhány barátságos szót váltott, azután a vőfély rigmussal fordult az új asszony szüleihez:

157