Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 4. Dr. Donáth István: A lakosság életviszonyai
Külön meg kell emlékezni a középkor félelmetes betegségéről, a himlőről is. Ez a betegség 1807-ben pusztította a Jászkun Kerület két községében, Jászárok- szálláson és Alsószentgyörgyön a gyermekek nagy részét. Emiatt — ismét csak utólag —, elrendelték a közönséges himlőoltást. A gyermekeket a szülők önként hozhatták be az orvoshoz, az orvos pedig ingyen volt köteles ellátni az oltásokat, ezekért vagy kapott jutalmat utólag, vagy sem. Olyan esetről is olvasunk, hogy ígéretet kapott az orvos a díjazásra, de csak dicséret lett belőle. Végül hivatalosan is elutasította a Város az oltások, mint többletmunka miatti fizetésemelési orvosi igényt, jutalomra redukálva azt. Ugyanakkor valóságos versenyt hirdetett a magisztrátus az orvosok között atekintetben, hogy minél több gyermeket oltsanak be himlő ellen. Hogy a beoltottak száma ellenőrizhető legyen, az orvos mellé esküdteket is beosztottak. Az orvos köteles volt ingyen oltani, s a községek fizettek az orvosnak az oltásokért 10—20 Ft-ot. A nép felvilágosítása céljából a lelkészeket is mozgósították, akik valóságos „népnevelő” munkát végeztek az egészségügyi felvilágosítás terén. És mivel a papságnak nagyobb volt a hitele, mint a hatóságoknak, szavaik nyomán sok gyermeket be is oltattak a szülők, de „. . . a nép nagyobb részének ezen himlő oltás módgyában való bal vélekedéseket mégis kiirtani nem lehet — írják ezi- dőben —, és csak hosszú idő után remélhető ennek elterjedése.” Jellemző, hogy 1808-ban minden felvilágosító munka ellenére is csak 497 gyermek kapott védőoltást az egész Kerületben, „. . . minthogy a köz népből az előítéleteket tsak lassan lehet kiirtani”. El tudjuk képzelni, hogy milyen „balvélekedések” kaphattak lábra az oltásokkal kapcsolatban a lakosság körében. Hiszen még ma is előfordulnak ilyenek a kötelező védőoltásokkal szemben. Éppen a Kiskunságban vannak még szép számmal, akik idegenkednek egy-egy újabb védőoltástól. Az 1825. évben a Jászságban 927, a Nagykunságban 731, a Kiskunságban 702 gyermeket oltottak be himlő ellen. A következő évben, 1826-ban, az oltások eredményét már az orvosok „versenyében” is lemérhetjük. A Kiskun Kerületben, tehát Halasra is kiterjedően, Losonczi Mihály 351, Vári János seborvos pedig 312 gyermek beoltásával érdemelt ki jutalmat. Sajnos, a beoltottak teljes számát nem ismerjük. Mint láttuk, a bőséges táplálkozás nem mindig függ össze az egészséggel, mert a túltápláltság is bajt okozhat. Az a gondoskodás, hogy egészséges borok legyenek a kocsmákban, már erre a felismerésre utal. Meglepően nagy felvilágo- sodottságra mutat az a határozat, amely megállapítja, hogy az egészség fontosabb a vallási tévhiteknél. A határozat felhívja a papságot, világosítsák fel híveiket, hogy nyugodtan fogyaszthatnak egészségük érdekében böjti napokon is húst. A rendelkezés 1787-ben kelt. Mindent egybevetve, 1910 előtt Kiskunhalason az általános egészségügyi helyzet igen alacsony színvonalon állott. Nagy volt a fertőző betegségek száma, s a csecsemőhalandóság. Még ekkor is tág tere volt a tanya világban a kuruzslásnak. Eleinte a városnak csak egy orvosa volt. 1927 óta különböző társadalom- biztosítási szervek is működtek Kiskunhalason: OTI, OTBA (közalkalmazottak), ORBA (rendőrség), MÁV, CsERBA (csendőrség részére), s a postások számára is volt szervezett orvosi rendelés. Bizony, az egyszerű fizikai munkásokat nem képviselte arányszámuknak megfelelően az egyetlen orvos. Az egy tisztiorvosi létszámot 1933-ban kettőre emelték és egy hatósági 123
