Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 2. Halász Géza - Janó Ákos: Kiskunhalas története a felszabadulásig

A török kiűzésének időszakát nehezen vészelte át a város. Már 1684-ben oltalomlevelet kért a császári katonaság ellen. Ennek azonban vajmi kevés hasznát vette. Állandósultak a város panaszai a katonai erőszakoskodások miatt. Mivel Heissler ezredéből két lovas katona eltűnt Halason, 1696-ban Szolnok várának parancsnoka 300 arannyal büntette a város lakosságát. Ugyanebben az évben Heissler tábornok hadainak ellátására 3000 forintot fizetett Halas. Érdekes darabja a régi irattárnak Mensingh tábornok 1687-ben kelt levele, mely a katonai porciók mielőbbi megadását követeli, és azzal fenyeget, hogy különben katonáival hajtatja azt be. A nagyobb nyomaték kedvéért a tábornok neve mellé akasz- tófát és kereket is rajzoltatott. Közben jelentkeztek a különféle birtokosok, köztük a Paksy család és maga Pest megye is. A város a kunok régi uránál, a nádornál keresett segítséget. 1689-ben Esterházy Pál nádor oltalomlevelet adott a városnak, melyben felszólítja a lakosságot, hogy csak neki engedelmeskedjék, senki másnak. Véleménye szerint ugyanis Halas a Kunsághoz tartozik. Ezt a kiváltság- levelet néhány év múlva a nádor közbenjárására megerősítették.

1691-ben Csálcy László gróf ezrede tanyázott a város környékén. Eltartásukra 2 hét alatt 2 vágómarhát, 190 kenyeret (nagy sütőoszlop volt Halason), 3 font (kb. másfél kg) borsot, 1 q kősót és hagymát kellett adni.

1693-ban történt, hogy a lakosság egy része feltámadt az idegen érdekeket is kiszolgáló Városi Tanács ellen, megtagadváp az engedelmességet. Mivel az ügy a jászkunok főkapitánya elé került, Sőtér Ferenc alkapitány szigorú rendelettel figyelmeztette a halasiakat és 100—100 forint büntetés terhe alatt meghagyta, hogy a „tanácsbelieket jobban megbecsüljék, szavukat megfogadják, különben az ellenállókat halálig fogja korbácsoltatni” (Reiszig—Nagy). Még ebben az évben Lipót király is figyelmeztette Pest megyét, hogy a Kunsághoz tartozó Halast ne zaklassa és hagyja ki összes nyilvántartásából. A nyomaték kedvéért a kunok minden kiváltságát 1697-ben megerősítette. A sok legfelsőbb helyről biztosított garancia ellenére már 1699-ben elhatározták a Jászkunság eladását, mint újszerzemény i területet.

Ebben az időben érdeklődött a Német Lovagrend Kollonichnál magyarországi birtokainak visszaszerzése ügyében. A magyargyűlölő főpap ekkor — korábbi birtokaikért cserébe —, a Jászkunságot ajánlotta fel a Rendnek megvételre. Hogy értékét, eladási árát jól megszabhassák, a lakosság összeírását határozták el. Az összeírás adatai szerint ekkor Halason 93 gazda, összesen 305 lakos volt. Csak a gazdákat számolták össze név szerint. Rövid alkudozás után, melynek során kitűnt, hogy Kollonich nem kis mértékben volt érdekelt a vételben és a részesedésben, 1702-ben megkötötték az egyezséget, s Lipót király 1702. III. 22-én 500 000 forintért eladta a Jászkunságot a lovagrendnek. A rendet 1702. június 1-én iktatták be Halason a Kiskunság birtokába. Ezzel az addig szabad, kiváltságos város lakossága, mint jobbágy nép, a német lovagrend földesúri fennhatósága alá került.

Már a Jászkunság eladását követő évben, 1703-ban eljutott a Rákóczi felkelés hulláma a Duna—Tisza közére, Halasra. A felkelés hírére egyszerre 3 helyről: Budáról, Szolnokról, Szegedről intéztek szigorú szózatot a városhoz a császári parancsnokok. Embert (erődítési munkákhoz), szereket, élelmet és különféle munkákat követeltek. Közben a portyázó kurucok feltartóztathatatlanul köze46