Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 2. Halász Géza - Janó Ákos: Kiskunhalas története a felszabadulásig

leg magukhoz kötötték a településeket. A török korban elpusztult kun telepek gazdag tárgyi anyaga fejlett falusi életről tanúskodik. A falvak romjaiból is képet alkothatunk azok régi állapotáról és lakóik mindennapi életéről.

A XV. században a kunok már több osztatú házakban laktak, építő anyaguk az agyagos föld, vagy a nádból, vesszőből készült patics. A házak hossza leginkább 9—15 méter, szélessége pedig 4—6 méter között váltakozott. A lakóház legfőbb része a pitvarból fűtött kemence volt. A házakban megtalálhatók a mindennapi életnek, háztartásnak legfontosabb eszközei: edények, balták, kések, ollók, tüzelési eszközök stb., melyeket későbbi parasztháztartásokból is ismerünk.

Halas a középkorban

Halasról az első írásos adat 1366-ból származik, mely szerint a környéken letelepedett kun Csertán nemzetség kapitányának székhelye Halas. Ekkor még maga a település is a kunok birtokai közé tartozott. A kun kapitányok tulajdonjoga azonban már ekkor is vitatható lehetett, mert Zsigmond király 1404-ben vizsgálatot rendelt el arra vonatkozóan, hogy a kun kapitányok milyen címen tartják hatalmuk alatt birtokaikat. Ennek eredménye az volt, hogy Halas, Szabadka, Madaras és Tavankút mezővárosokat a király Köncsög utódaitól elkobozta és királyi birtokká tette. Bár a nemzetség, illetve a XV. század elején kialakult kun szék központja továbbra is Halas maradt, ezzel az intézkedéssel Halas maga kiszakadt a kunok közösségéből, és királyi, ill. földesúri fennhatóság alá került. (Györfjy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről, Bp. 1959. 35—36. p.)

Az oklevelekben néhány évvel később, 1408-ban újra találkozunk Halassal. Zsigmond király ekkor átutaztában különböző birtokügyekben rendelkezett itt. Albert király 1439-i oklevele szerint már város, s Bács-Bodrog megyéhez tartozott. A király ugyanebben az évben Halast egy időre a Hunyadiaknak adta zálogba. A nagy törökverő hatalmas birtokai közé tartozott ez a terület, összekapcsolva a szabadkai uradalommal. Mátyás királlyá választásával a családi birtokból királyi birtok alakult. így aztán részben érthető is az a nagy gondoskodás, mely különféle kiváltságlevelek formájában a várossal szemben megnyilvánult. Családi és talán országos érdek is volt annak az oklevélnek a kiadása, melyben Mátyás 1475-ben megengedte Tóth László és Domokos halasszéki kun kapitányoknak, hogy a pestis következtében kipusztult szállásokra és kun telepekre bárhonnan lakosokat hívhatnak. A terület Mátyás halála után is a család birtokában maradt, az országgyűlés jóváhagyásával Mátyás természetes fiára, Corvin Jánosra szállt. A király halála után talán ezért húzódtak ide Mátyás legendás fekete seregének maradványai is.

Két évvel Mátyás halála után, 1492-ben történt, hogy a híres fekete sereg, mely II. Ulászló uralkodása idején nem kapta meg rendszeresen a zsoldját, a délvidéken a védelem helyett rablásra, fosztogatásra kényszerült. A király Kinizsi Pált, a fekete sereg hajdani vezérét bízta meg a fosztogató katonaság megfékezésével. A délvidéki főkapitány Szegeden szigorú parancsot adott az erőszakoskodások megszüntetésére. Ez azonban nem járt a várt és kívánt eredménnyel, sőt a gyilkosságok, rablások, fosztogatások és gyújtogatások még csak fokozód40