Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 9. Vorák József: A halasi szegény nép zendülése a Tanács ellen 1766-ban
éppen azon üdőkben, midőn némely N. Vármegyékben az Paraszti Zendülés támadót, olly Rendetlenségekre fakattanak, hogy el mellőzvén törvényes Utyokot, magoknak gyülekezeteket tartottanak, Elöljárói ellen mind tsuf Beszédekkel, mind tilalmas feneségekkel föltámadtanak, s az tartozó subordinationak határán áltál mentek: Hogy ez elletlen és veszedelmes föl zendülés még tsirájában le nyomattasson, Szabadszállásán és Fülöpszállásán hasonlókban foglalatoskodó Deputatiónak Tttes Locumt. V. Kapitány Úrnak prezidiuma119 alatt Halasra is áltál menni. Már tehát meg tsalhatatlun Reménységek lehetett volna ezen föl- zendülteknek, hogy ügyöknek, és ha volnának helyes Panaszinak orvosságát ezen Deputational találni fognak. De mind ezen Deputatiónak, mind a Districtus- soknak Bizodalmok füstben ment, midőn tudniillik nem hogy Háláadó Szívvel, tartozó engedelemmel, és meg érdemlett Tisztelettel fogatták volna ezen Deputatiot, mint ügyöknek igaz el Igazítoját, hanem az Hálaadás helyett komor meg átal- kodással, az Engedetem helyett Nyakassággal, az tisztelet helyett illetlen ki nevetéssel hozzája viseltetni vakmerösködtenek, sőt annyira ment nyakasságok, hogy ezen Deputatiónak Attyai intéseit, szép kéréseit, buzgó letsendesitéseit nem tsak bé nem fogatták, hanem még az városnak számadásait is magok kezekben le petsételve adatni kívánták: Azon Punctumokot, mellyekben ezen meg általkodot- taknak Nehézségei foglalva valónak, ezen Deputatio Igazságáig el intézvén, heltelen kivánságokot pedig vélek meg ösmertetvén, mégis nem nyugodtanak meg, hanem ollyanokot eleitül folyvást tselekedtenek, mellyek az közönséges tsendesség- nek ellenére, és az Distnctusoknak utolsó veszedelembe esésére lehettek volna. Mi illeti Tari Istvánnak, és Fő Nótáriusoknak Taxoni Istvánnak magok viseléseket, valamint eő kigyeimének számadáséit ezen generális gyűlésben meg rostálván, o’ mi difficultást120 benne az Nép allegalt,121 aztat heltelennek lenni meg mutatván, nintsen egyéb hátra, hanem hogy azok, kik ezen Lármázásban magokot leginkább avatták, érdemekhez szabattandó Büntetéseket vegyék és ez által az többi Lakossoknak is üdvösséges Példa adattasson. Kihezképest Gyenesi János, a' ki az Deputatiot leginkáb sértette, Szilágyi István, o’ ki az N épet Lora ültetni akarta, Jósa Péter, a’ ki allattomban való gyülekezetét leg először hirdette, és Takáts Mihály, o’ki ez előtt ednehány Esztendőkkel hasonló lárma ütéséért Jakóhalmán az N. Districtusok által pálcák alá Ítéltetett, Corypheusoknak,1 - - fő Indítóknak és legnagyobb vétkeseknek találtatván, leg közeléb jövendő Sz. György Naptul fogvást nem tsak Halasról mint rossz tagoknak, hanem mind az 3 Districtusokbul is ostimatis, ostimandis, et depositis per Loci senatu deponendis123 124 kitiltassanak oly módon, hogy az maradéki most vagy jövendőben az Joszágokot magokhoz vissza válthassák; Monda István, Bibó György, Gecze János, és Faragó Péter 50 kemény Pálczáknak el szenvedésére, Jósa András pedig, Berki János, Szentpéteri Gergely, Vöröss István, és Kis Illés István magoknak, és magok jó viselkedéseknek jövendő Jéléül Rever sulisnak1'1* adáséira itiltetnek. Turoczi János semmi vétekben nem tapasztaltatván, sőt annak való119 elnöksége 120 nehezményezést, ellenvetést 121 állít, vitat 122 vezérei, szószólói (Bizonyos esetekben, mint itt is, enyhén gúnyos értelemben használva.) (főkolomposok) 123 ítéletformula 124 kötelezvénynek 297
