Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 9. Vorák József: A halasi szegény nép zendülése a Tanács ellen 1766-ban
enyim, hanem kezem alatt levő árvák számára való volt, mely is már másod magával vemhéjével edgyütt veszett el tőlünk és már másnapra is midőn az veszedelem rajta esett meg ellett volna, s sokak astrimiuma23 szerint is a nevezett jószág 20 forintokat meg ért volna törvényesen ezen káromat fönttált Sírása Mester Uram által refundáltatni; mely vélem közlendő kegyességét s gratiáját24 igyekezvén meg hálálni maradok Főttált Jó Uraimék kegyelmekben alázatos Szegény Szolgája Molnár Mihály Anno 1766 die 17a May25 ezen Instántia26 27 representáltatott21 A külzet felső szélén magánosán árvul a „Decisum” (határozat) feljegyzés, de bizony az elintézésnek sehol semmi nyoma nincs. A panasz, mint elintézetlen, a tanácsot vádoló bizonyíték soroltatott a Jósa-ügy anyagához. A tanácsnak semmi kedve sem volt ujjat húxni a strázsamesterrel. A disztriktuális küldöttek kivizsgálásuk során, sok egyébb panasz mellett foglalkozhattak Molnár Mihály kárával. A szegénység rovására ügyeskedő tanácstagok, az önkényeskedő Tari bíró, s az ügyeket halogató Taxony főnótárius28 29 elleni panaszok lassan garmadává gyűltek. A halasi szegénységnek tudomása volt róla, hogy a panaszokat számba vevő, kirendelt disztriktuális küldötteknek Szabadszállás és Fülöpszállás után hamarosan Halasra kell érkezniük. Hogy azonban ez mikorra lett volna várható, azt a halasi tanács nem sietett a város tudomására hozni. Aminthogy elhallgatták a város népe előtt Herpay kapitánynak és Almásy főkapitánynak a tanácshoz intézett elmarasztaló leiratait is, melyekben az ügyek törvényes és igazságos intézésére, kivizsgálására utasították a bírákat és tanácstagokat. A legindokoltabb panaszok Kiskunság-szerte a földosztások és redemptiós megváltások körüli törvénysértések ellen szóltak. Erre utal a Hivatalos Levelek III. 88. és 90. oldalán található disztriktuális körlevél is, mely ki tudja már hányadszor a Liber Fundi29 vezetésére, a. tényleges és bejegyzett állapot egyezésére utasítja a tanácsot, továbbá hogy a földméréseket egyformán királyi ölben kell végezni. A tanács azonban ahelyett, hogy végrehajtotta volna a rendeleteket, s törvényes jogainak gyakorlására módot adott volna a népnek, hogy csillapítsa a mind gyakoribb és mind hangosabb zúgolódást, július 13-án a templomban a lelkésszel a békesség üdvös voltáról és az egyenetlenség káros bűnéről prédikáltatott. A halasi nép tudta, hogy panaszainak benyújtására törvényes joga van, s attól a tanács semmiféle mesterkedése el nem ütheti. Ehhez azonban éppen a disztriktuális rendelkezések értelmében a sérelmeket össze kellett volna gyűjteni, megrostálni, papírra fektetni, és a nép szószólóit hivatalosan kijelölni. Mindezt a halasi szegénység a törvényes formák betartásával, a tanács előtt kívánta elvégezni. A tanács azonban minden ellene irányuló panai zt visszautasított, s nem engedte meg azok hivatalos úton történő lefektetését. Ugyanakkor szigorúan őr23 véleménye, becslése 24 jóindulatát, kegyességét 25 1 766. május 17-én 26 kérelem 27 beterjesztetett 28 főjegyző 29 földkönyv, telekkönyv 281
