Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 7. Mácsai János: Az új Halas

nek beérkezett javaslatai hű képet adhatnak a lakosság igényeiről. A beérkezett kérdőívek száma 6712 volt, melyek összesen 48 992. javaslatot tartalmaztak. Érdemes a többszázféle javaslat legfontosabbjairól futó tudomást szerezni: utak salakozását és javítását, kövezését 6339-en, járdák javítását, új járdák építését 6122-en, vízvezeték-hálózat bővítését 5671-en, villanyhálózat bővítését 4154-en, konzervgyár létesítését 2535-en, városi csatornahálózat szélesítését 2628- an, szélesvásznú mozi létesítését 1745-en, színház létesítését 1056-an, iskolák bővítését 1842-en, kórház bővítését 1522-en, kereskedelmi hálózat bővítését 2522- en, nyilvános telefonállomások létesítését 754-en, óvodák létesítését 641-en, parkok létesítését 404-en, a Belsped-istállónak a városból történő kitelepítését 980-an kérték, stb., stb.

A városi tanács községfejlesztési állandó bizottsága sürgősségi sorrendbe csoportosította a javaslatokat, és úgy illesztette be a városfejlesztési tervbe.

A városfejlesztési program második főfeladata olyan szőlő-és gyümölcsfa- iskola létesítése volt, mely a nagy kiterjedésű terméketlen homokbuckákon megfelelő oltványok biztosításával alapjául szolgálhatott a szőlő és gyümölcsös telepítésnek. Ezért jött létre 1955-ben a szőlőgyökereztető telep és gyümölcs- faiskola a Kötönyi út mentén, mintegy 40 kh területen. Előbb mint megyei vállalat működött, később beolvadt a Községgazdálkodási Vállalatba.

Következő, égetően sürgős feladatként az elhanyagolt utak javítása, valamint az utcák kövezése jelentkezett. A felszabadulás előtt a város belső területén a Kossuth utca és Köztársaság utca kiskockakővel, az Árpád utca, a Szabadkai út felső része, a Bem utca és az Eötvös utca keramittal, a Fürdő és a Dohány utca aszfalttal volt borítva. Az egyes községek irányából befutó főútvonalak makadámutak voltak. A város egyéb útjait és utcáit esős időben sár és víz borította. Száraz időben az elviselhetetlen por kínozta a környék lakóit. A külterületi utcák karbantartásáról a felszabadulás előtt szó sem esett.

Az utak javítását egyre többen sürgették. Az utcák lakói összefogva, jelentős összegeket kitevő társadalmi munkát ajánlottak fel itt is, ott is. Először a szőlők között vezető homokos út javítására került sor. Alapozásához a mészhomok- tégla-gyár biztosította a hulladék téglát, erre terítették azután rá a 15—20 cm-ee salakréteget. Ilyen módon történt a Gubodi út, az Inokai út, az Iparszőlők között vezető út, a Gubodi útból kiágazó Rekettyéi út kiépítése. A homokos utak salakozással történő javítását ezekben az években 15—20 km hosszúságban végezték el társadalmi munkával a környék lakói. A példa a város más pusztarészein élőket is követésre serkentette. Így készült el a Bodoglár pusztai tanácskirendeltséghez vezető bekötő út 400 fm hosszúságban, 84 000 Ft értékben.

1957-ben készült el a Felszabadulás útja bitumenes kövezése 500 000 Ft értékben, 1958-ban a Dózsa György út 363 000 Ft értékben, továbbá a Tangazdasághoz vezető út 1200 fm hosszúságban. Következő évben a Fenyő, Bajza, Kéve utcák bitumenes portalanítására került sor, mintegy másfélmilliós költséggel. Ugyanekkor épült ki a Paprika Antal Tsz-hez vezető út, melynél jelentős társadalmi munkát vállaltak a tsz tagjai, de a környéken lakó egyéni gazdák is.

1960-ban a Tajói Állami Gazdasághoz vezető bekötő utat, a tajói vasútállomáshoz és a Szabadság Termelőszövetkezethez vezető utat építették meg három és félmillió értékben. Ugyanakkor elkészült belterületen a Kmeth Sándor utca kövezése, valamint a Kazai József és Ady Endre utcák bitumenes portalanítása, megközelítőleg egymillió forintos értékben. Az Alkotmány utca 1961-ben elkez248