Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 6. Dr. Láng Mátyás - Vorák József: A munkásmozgalom története
független szocialista mozgalom a szegényparasztságot felrázta, melyhez az ország több vidékén kitört éhínség adott lendületet. Az országosnak tekinthető földmunkás sztrájkmozgalom hullámai Halast se kerülték el. Halason az országos rendőr kapitányi jelentések szerint 500-an vettek részt, az úgynevezett „aratási követelésekkel”. A rendőri jelentés a sztrájk eredményét következőkben foglalta össze: A robot megszűnt, a szokásos rész helyett búzát kaptak az aratók, előre megállapított mennyiségben. így is kereset nélkül maradt 200 ember. A mozgalom Halasról átcsapott a környező falvakra is; Bács-Bikity, Bács-Felső-Ivány, Bács-Almás, Bács-Mélykút, Bács-Madaras, Kunbaja, Gara, Tataháza községekben összesen 1937 arató sztrájkolt. A sztrájkmozgalom elleni felháborodásának Vári halasi polgármester plakátokon adott hangot: Megütközéssel és méltó megbotránkozással tapasztaltatott, hogy lelketlen bújtogatóknak engedve, magát szocialistának valló néhány munkás lakótársunk törvénytelenség elkövetésére vetemedett. . . Ha mindössze néhány megté- vedtről lett volna szó, mi indokolta volna ennek kiplakátozását ? — A Független Szocialista Párt valószínűleg Kiskunhalason is súlyos átmeneti törést okozhatott a Szociáldemokrata Párt földműves frakciójában. Az államrendőrség 1897. évi jelentésének 295. lapján közöltek szerint a Szociáldemokrata Párt vezetősége által összehívott kongresszuson, mely január 31 és február 2 között játszódott le, az egész országból mindössze 70 földmunkás küldött vett részt. Ezek között Halasról a két alapító szociáldemokrata földmunkás, és a halasi egylet jegyzője, Szombaty József, Váczi János és Fazekas Gábor. Nem jelent meg a halasi szegényparasztok legkeményebb kiállású agitátora Sajtos Imre. Viszont érdekes és figyelmet érdemlő, hogy Fazekas Gábor, ki a ceglédi gyűlésen, és kongresszuson is jelen volt, most megjelent a halasiak képviseletében a Szociáldemokrata Párt kongresszusán is, szereplését ezidőtől fogva csaknem minden szociáldemokrata kongresszuson végigkísérhetjük. Az aratósztrájkokat alátámasztotta a századvégi földmunkásság helyzete. Az agrárproletárok évi keresete 200-tól 300 forintig terjedt, mely összeg Vári Szabó István halasi polgármesternek az alispánhoz felterjesztett 42982/1897. sz-ú, a munkásviszonyokat tárgyaló jelentése szerint: „A tisztességes megélhetéshez elegendő. A szocializmus azért terjed, mert jobb jövővel kecsegtet ...” A polgármesteri felterjesztés az orvoslás lehetőségeinek receptjeit is felsorolja: „szigorítani az eljárást az izgatókkal szemben . . . Tovább az uralkodó osztály nem ismer, és nem ismerhet elnézést, mert éppen az elnézés erősíti a munkásmozgalmat.” A magyar uralkodó osztály tehát ezidőben már világosan felismerte, hogy az ipari proletariátus, ha összefog a szegény parasztokkal, a fennálló rendszer létét fenyegeti. A polgármester jelentésében különös gonddal elemezte az agrár- proletár mozgalom keletkezését és okait. Ugyanakkor kijelentette, hogy a munkások terhes lakbére felemészti keresetük nagy részét, ám a munkáslakások építése is csak részben megoldás. A munkásmozgalmat nemcsak vagyontalanok, agrárproletárok, de az egy-két hold földdel, egy-két kapa szőlővel rendelkező kisparasztok is támogatják. A vagyontalan mezei munkások számarányára vonatkozólag a következő adatokat szolgáltatja: Halason az összes munkások száma 1312 fő. Mezei munkás férfi 596, nő 366, összesen tehát 962. Napszámra jár 148 férfi és 202 nő, összesen 350. Évenként bejön Jankovác, Kecel, Vadkert, Majsa községekből napszámra 200—250, aratómunkára 120—140 fő. A polgármester szerint az agrárproletár munkásság nyomorának további okai az időjárás, a nagy175
