Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 1. Kenedics Károly: Természeti viszonyok

Borókás, törpenyáras homoki táj Rekettyén. Janó Ákos felvétele

A városunk területén megtelepedő magyarság, majd a később idetelepített kunok a pásztorkodás mellett egyre nagyobb területeket fogtak művelés alá, ami megint teljesen megváltoztatta a táji viszonyokat. A török hódítás azután majdnem visszaállította a régi táj képét.

Eltűntek az apró falvak, helyüket elfoglalta a bozót, a homok. A felszántott földek helyét a legelők foglalták el, mert az állattartás biztosabb megélhetést nyújtott a népnek, mint a földművelés. A portyázó, zsákmányoló katonák ellen jó védelmet nyújtott a mocsár, hiszen a város maga is mocsaras, lapos vidék egyik zugában települt.

A táj alakulása a török hódoltság időszakában még nem fejeződött be. Ha hasonló nagy belső változásokat később már nem is tudunk megfigyelni, azt látjuk, hogy a XVIII—XIX. század folyamán a fellendülő szövőipar a juhászat óriási fejlődését eredményezte, a legelőket elfoglaló nyájak valósággal kitaposták a növényzetet, és szinte gyökeréig lerágták a gyér füvet. Ezután a szélnek már könnyű volt újra elindítani a homokot vándorútjára. Ekkor vetődött fel először céltudatosan a homok megkötésének a 'problémája. Két utat találtak erre. Egyik az erdősítés volt, de a telepített erdők a meglehetősen rendszertelen és kevés csapadék miatt nehezen és lassan fejlődtek. A másik lehetőség a szőlők és gyümölcsösök telepítése. A szőlő és gyümölcskultúra fejlődésével egyre nagyobb területet törtek fel, és ez is kétes értékűnek bizonyult a homok megkötésére, mert az állandó bolygatás miatt a homok ma is vándorol kis mértékben.

A homokvidékek mellett jelentős területeket foglaltak el a sekélyes mocsarak is. Később ezek kiszáradásával lapos, szikes foltok keletkeztek a határban.

10