Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig
ELŐSZÓ Három évvel ezelőtt, az „Adatok Kiskun-Halas Város Történetéhez'1 dm alatt kiadott munkám előszavában tett ígéretem felét váltom be, midőn a város történetének első részét, a redeintio előtti kor leírását a közönség elé bocsátom. Nem vagyok hívatásos történetíró, épen azért ne rőjja fel nagy hibául a szíves olvasó azt a szokatlan formát, hogy egy vidéki városka történetét a földtani korszakok és az ember fejlődésének vázlatos leírásával vezetem be. Aki ismeri ezeket a dolgokat, lapozzon tovább, én elérem célomat, ha ezen sorok következtében a város határában földmunkák közben talált régi tárgyak és csontok egy kis része nem megy veszendőbe a jövőben. A város történetét az ország, főleg azonban a Duna--Tisza- köz történetébe szőve tárom az olvasó elé, mivel a város történeti adatai sok esetben elégtelenek arra, hogy a kor történetét vagy az események okait kellően meg tudnák világítani. Bizonyosnak tartom, hogy a halasi olvasók közül sokan fogadják meglepődve azon megállapításaimat, hogy a mai város teljesen új település, a törzs lakosok nem vérszerinti kunok, hanem Baranyából átköltözött jobbágyok voltak, akik a török hódoltság alatti háborús időkben e homok sivatag mocsarai közé menekülvén, háromszáz éve) hogy megvetették az alapját a mai városnak. Épen olyan meglepetés tárgya lesz az a megállapításom is, hogy a mohácsi vész előtti Halas város, amely hatszáz évvel ezelőtt már fennállott, Hunyadi János kormányzó ideje óta, a török hódoltság végéig királyi adományozás tárgyát képező nemesi birtok volt, lakosai pedig földbér (taxa) fizető jobbágyok voltak. Méltán kérdezheti az olvasó, hogy a város történetének régi írói: Tormássy János és Tooth János miért nem említették fel ezeket a körülményeket ? — Tooth Jánosról bizonyosra vehetjük, hogy ismerte az ide vonatkozó adatokat is, hiszen a város és a ref. egyház levéltárait ő rendezte és így minden okmányt át kellett neki néznie, hogy lajstromozhassa őket. Megtalá'juk azonban a magyarázatát annak is az akkori viszonylatokban, hogy miért nem használhatta fel őket. — 1808-han ugyanis, amikor Tooth János művét befejezte, több per volt a város ellen folyamatban a határ
