Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Boszorkányüldözések
— 122 — sai megrontására is képes felhasználni a boszorkány; ha egy-két gyógyítása nem sikerült, vagy a veszélyesnek látszó betegséget nem merték gyógyításra elvállalni, kész volt a boszorkányság vádja. A szegedi tömeges boszorkányégetés természetesen kihatással volt a környékbeli nép hangulatára is, s a képzelődés okozta rossz álmok, boszorkánynyomások sok öreget tettek boszorkánygyanússá. Kun- Halas városában ebben az időben még sem a város, sem a Kiskun kerület nem vezetett rendes jegyzőkönyveket, valószínű, hogy több boszorkányügynek veszett el az emléke, mint amelyé fennmaradt. A szegedi boszorkányégetések idején Szeged város polgármestere ugyanaz a Podradszky György volt, aki 1731-ben a Jászkun kerületek főkapitánya lett, aki 1734-ben Kun Halas városához intézett egy levelében céloz arra, hogy a halasiak boszorkánypert akartak lefolytatni, egyéb adat azonban erre nézve hiányzik1. 1737. május 13-án pedig a szigetszentmiklósi ref. egyház megyei gyűlése előtt fordult meg egy halasi boszorkányper. A hetvenévesnél idősebb Bangó Ferencné és több társa, halasi lakosok ügyéről volt itt szó, akiket mágiával vádoltak, s mivel sokan rájuk esküdtek, a városi tanács kiseprűztette őket a városból. Az egyházmegyei hatóság hosszas közbenjárása után visszavették ugyan őket a városba és az eklézsiába, de az Úrvacsorától eltiltották őket. Újabb közbenjárásra később kegyelemből ezt is megengedték nekik, azon megjegyzéssel, hogy „az örök üdv Istenére és mindenek bírájára bízzák az ítéletet,,1 2. Az 1751. június 26-án Bozsér Gergelyné Csapó Katalin elleni boszorkányper iratai megmaradtak3. - A kihallgatott tizenhárom tanú közül kettő azt vallotta, hogy Bozsérné gyógyított, kettő szerint a megrontott beteget csak fenyegetésre gyógyította meg, egy ilyen esetben önként gyógyított, négy embert rontással nyomorékká tett, egyszer tanácsot adott a sáskák ellen, egy tanú szerint a miatyánkot visszafelé akarta elmondatni. Mindezekből megállapítható, hogy Csapó Katalin afféle javasasz- szony volt, aki ráolvasással, kenéssel és fürdetéssel gyógyítgatott, s így került boszorkány hírébe. Másfél évi vizsgálat után 1752. október 4-én a Kiskun-Halason megtartott Jászkun kerületi büntető törvényszék előtt a Jászkun kerületek főügyésze, Zay Mátyás vádat emelt a szerencsétlen öregasszony ellen. Bűnösnek kérte kimondani, főként Tóth Gyurka esetében, akit 1750 pünkösd körül háromszor kútba mártott több bűbájos asszony társaival együtt Bal óta pusztán, s ez után csontjait kiszedte és nyomorékká tette, hogy se állni, se járni nem tud, továbbá azért, mert Tóth Istvánnét kezének összehúzásával és lábairól következett leeséssel megrontotta, з bűbájos szavakkal és ördögi segít1 Oklevéltár 163. szám, I. rész. 2 Főldváry: Adalékok II. kötet - 75. lap. 3 „Adatok" 111. lap.
