Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - A közigazgatás története
— 98 visszaszerzéséért való kérelmét, mert mint a jegyzőkönyv mondja, Almásy főkapitánynak 1752-ben az volt Kiskun Halas ellen a kifogása, hogy az itteni tömlöc nedves és egészségtelen, továbbá törvényszék tartás esetében a főtisztek és az esküdtek templomba nem mehetnek, mert nincs róm. kát templom. Herpai kapitány tanácsára azonban elálltak e tervtől, mert a főtisztviselők ellenzése miatt úgy sem volna keresztül vihető a tömlöc visszahelyezése. Félegyháza fekvése, mivel már akkor kocsi-posta járat érintette, kétségtelen kedvezőbb volt Kiskun Halas fekvésénél, amely város csak hetenként egyszer, a kiskunsági helyeken keresztül lovasküldönc útján érintkezhetett a Jászberényben lakos főtisztviselőkkel. Lehet, hogy az 1751—52-ben Kiskun-Halason lefolytatott boszorkányperek1 miatt is neheztelt a felsőbbség a halasiakra; 1753-ban pedig, amikor a tömlöcáthelyezés foganatosítva lön, a felsőbb hatóságok ellenszenve a város vezetősége ellen még erősebbé lett. Ezt az ellenszenvet az elöljáróság által tanúsított magatartás okozta, a Hódmezővásárhely és Mezőtúr városokban szervezett Törő-Pető-Bujdosó féle fegyveres lázadásra célzó összeesküvés ügyében. 1753. tavaszán ugyanis Törő Pál mezőtúri és Pethő Ferenc vásárhelyi lakos átküldték Kiskun-Halasra Herpai Mihályhoz debreceni Sipos Mihály nevű összeesküvő társukat, és Herpait, mint volt zászlótartót tisztnek hivatták a fegyveres felkeléshez, aki mint fegyelemhez szokott katona bejelentette a dolgot Boros Mihály halasi lakos, akkori Kiskun kerületi kapitánynak és Ágoston István főbírónak. Sipos Mihályt a feljelentésre börtönbe vetették, aki Herpaival szembesíttetvén mindent tagadott. A helyett, hogy ez ügyet az illetékes főkapitánynak jelentették volna, Komáromi János tanácsbeli esküdtet átküldték Vásárhelyre, hogy az ottani elöljáróság által megállapíttassák az ügy mibenlétét. Pethő a vásárhelyi bírák előtt szintén tagadott mindent, noha tudva volt, hogy három év előtt hasonló ügyben keveredett gyanúba, Pethőt a vásárhelyi, Sipost a halasi elöljáróság elbocsátotta: Herpai feljelentését valótlanságnak tekintették, másrészt béke idején lehetetlen tervnek tekintették a fegyveres lázadást, és a felettes hatóságoknál való felterjesztéssel nem akarták, hogy a szóban forgó református városok és egyházaik alaptalanul rossz hírbe keveredjenek. 1753. június 6-án azonban Mezőtúrról kiindulva kitört a „kuruc forradalom". Törő Pál vezetése alatt tizenhatan fegyveresen megindultak Vásárhely felé, azzal a szándékkal, hogy a megszervezett kurucok útköz- 1 2 1 „Adatok" 111. lap. Oklevéltár 163. 2 Tőid Pál ref. kurátor, midón 1753-ban a templomukat el akarták venni, fegyveres erővel védte azt meg. A vásárhelyiek ref. templomát elfoglalták a katolikusok részére, és az elégedetlen népnek Pető Ferenc lett a vezére. III. Rákóczi Györgyöt akarták visszahozni, s a német kiűzése, a haza és vallásuk védelme volt a célja a mozgalomnak. Összeköttetést kerestek a tőrökkel, a török és a lengyel földön levő magyar bujdosókkal, és a porosz király ezredéiben szolgáló magyarokkal is. - Vörös István: Mezőtúri céhek élete, XIII. lap.
