Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Kiskun-Halas és a redemptio
— 38 — most meglévő Liber Fundi, amikor már a redemptiót tevő és fundáló gazdák közül némelyek elhaltak, feleségeik pedig és árvájok házasság által máshoz kerültek, ahová a rendimáit földet is által vitték. A készített Liber Fundi az 1755. évi állapot szerint készült, e változások figyelembevétele, illetve feljegyzése nélkül, ezért a fizető lajstrom és a Liber Fundi közötti különbség. Hogy szerencsétlenségből vagy szándékosan égett-e meg az első telekkönyv, azt ma már megállapítani nem lehet. Az bizonyos, hogy az első telekkönyv 50.900 rfrt. helyett 52.039 rfrt 92 dénárról szól, a befizetett összegek, s a tiszteletbeli redemptusok ossz. váltsága pedig 57.267 rfrt 58 és 1/2 dénárt tesz ki. - 1853-ban, amikor a közlegelő felosztását és a tagosítás elrendelését megszavazták, 50.944 rfrt redemptiót tartott nyilván a városi tanács. Mindezekből az tűnik ki, hogy a városi ház és akol vagy kerthelyek tulajdonosai, noha a városra kirótt redemptiónak több mint egytized részét befizették, a földosztásban nem részesedtek, sőt a hibás telekkönyvvezetés miatt egyesek valószínűleg jogtalan előnyökhöz jutottak, s jórészt ez okozhatta az 1766. évi lázongást, amely a városi tanács ellen irányult.1 Egyébként Mária Terézia megváltást engedélyező oklevelével ellentétes szokásjog fejlődött ki Halason. Az oklevél szerint minden, a kerületekben lakó egyén egyenlőképpen élvezte volna az engedélyezett kiváltságokat, de a gyakorlat szerint csak a redemptus birtokosok, azok is csak akkor, ha tizenöt-huszonöt rfrt-os redemptiójuk volt, részesültek a kiváltságos jogokban. A lakosok joga lett volna, hogy a bírót, tanácsbelieket és más községi tisztviselőket válasszák, ehelyett a tanács élethossziglan egészítette ki választás útján önmagát, természetesen mindig a legvagyonosabb rokonsága közül, akik azután tiszti állásuknál fogva adót nem fizettek, és a szegénysorsúakra hárították az órájuk eső közterheket is. Egyedül a bírót választotta a nép évről évre a templomban, de csak a kerületi kapitány vagy a tanács által kijelölt három tanácsbeli közül. - A városi tanács így csaknem önkényesen, hasonlóan a földesurak akkori szokásaihoz, rendelkezhetett a lakosság felett, hiszen a népnek alig volt valami joga. Annak engedélyeztek új redemptióváltást, akinek akartak, sőt a jászkun statútumok szerint, ha valaki el akarta adni ingatlanát, az elővételi jog gyakorol- hatása végett a szerződést be kellett mutatnia a tanácshoz, s ha 15 nap alatt jelentkezett egy vagy több helybeli redemptus vevő, annak ítélhette a tanács a szerződésszerű árért az ingatlant, akit arra érdemesnek tartott. A városi tanács tagjai szemlátomást vagyonosodtak, ügy- annyira, hogy az egyszerű nép, amelyik a terheket viselte, tűrhetetlennek találta helyzetét, és az önkormányzatban helyet és jogot követelt. - Ha a „szabad kun redemptus" lakosnak is ily kevés joga volt, képzelhető, hogy az irredemptus és a zsellér vagy alzsellér szóba sem kerülhetett, ha jogról volt szó. 1 „Adatok" 189. stb. lapjain.
