Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész
- 28 nyelvű, vagy valamely magyar tájszólást beszélő nép volt. — Kiváltságaik módot nyújtottak arra, hogy külön nyelvüket, ha volt, megőrizzék, s mégis a Jászkunság területe Magyarország legtőzs- gyökeresebb magyar nyelvű része. A külföldi irók egész sora, s újabban a magyar nyelvtörténeti írók is, a kunok ősi nyelvét mongol vagy török tatár eredetűnek állítják. — Ezen vélemény kútfeje egy 1303-ban, valósz:nűleg egy olasz hittérítő által készített szótár, mely három oszlopban latin, perzsa és coman szavakat tartalmaz mintegy 2500-at. Abban az időben mint tudjuk a tatárok már elpusztították és megszállták Kunországot, az ország neve azonban a nyugati népeknél, főleg az 1318—1570 közötti olasz térképeken továbbra is „Chumania“ néven szerepelt. — A velencei és génuai olasz köztársaságok a törökök Konstantinápolyig való előnyomulásáig élénk kereskedelmi forgalmat űztek a Feketetenger partvidékén, ez a szótár tehát e ténynek köszönheti létrejöttét. — Gyárfás István szerint, ha az olaszok térképeiken a tatárok által lakott Kunországot továbbra is Cumániának hívták, a tatár lakosságot is kunnak nevezhették és Így a szótár a kunok ősi nyelve mellett nem bizonyít. Ez a szótár Petrarcha olasz költő irataival a velencei köztársaság birtokába jutott s ott a Szt. Márk könyvtárban őrzik. A magyar tud. akadémia gróf Kuun Géza tollából latin nyelven kiadta ezen „Petrarcha szótárinak is nevezett művet Codex Cumanicus címen. A tatárjárás után a Moldvába szorult kunokhoz többször küldtek a pápák magyar hittérítőket és 1340-ben Nagy Lajos király alatt kétszázezren megkeresztelkedtek. A 11—13. századokban az Olt és Pruth folyók közti rész is Kumánia nevet viselt, s Kunország sokáig a magyar királyok uralma alá tartozott még akkor is, mikor a románok elszaporodás és bevándorlás utján Moldvában többségre tettek szert. Moldvában a románok Jernei szerint a csángók lakta területet Coinanianak nevezik, s így ő a csángókat a kunok maradékainak tartotta. Családneveik: Hideg— Róka■—Kormos—Csalán — Sipos—Kancsal-Güze stb. és Moldva sok helyneve mint: Baja—Banka —Bene—Bócsfalva—Bugac — Eresztő—Halas—Harka—Madaras—Majsa—Mátka— Mérgyes—Ócsa — Rekettyés —Borgovan—Tazló—Törtelfalva —Üléskő stb, egyenesen a mai Kunság helyneveivel egyezik. Mindezeket a dorozsmai származású Jernei János Kiskun hazánkfia „Keleti utazása“ című művében részletesen leírta, sőt a Don és Dnieper közötti síkon
