Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt
— é? — Hogy a város régen hol feküdt, csak az ásatások fogják valamikor felderíteni, mert az új telepesek már 1699-ben sem tudtak az összeírás szerint a határban volt faluhelyek régi lakóiról felvilágosítást adni, tehát szájhagyomány nem maradt fenn. 1867. óta, amidőn az akkor készített alsó-átjárás töltéséhez kettévágták az addig Nagyhalom nevezetű dombot a Nagytó nyugati partján és a benne talált égési fekvetek, urnák, pénzek stb. alapján e hely régi telepnek bizonyulván, — e dombot azóta Templom hegynek nevezik és ezt vélik a régi város helyének. Amíg azonban a templom alapjait és a temetőt fel nem leljük, e dombot a régi város helyéül el nem fogadhatjuk. Bizonyos az ott talált urnák és kőbalta után, hogy 2000 év előtt lakott hely volt, de az újabbkori pénzdarabok csak I. Mátyás király koráig tanúskodnak, már pedig az bizonyos, hogy a régi Halas 1596-ig fennállott, ha sok viszontagságok között is.*) A legújabban megnyitott róm. kath. temető délkeleti sarkában, a Dobó-telep szomszédságában van egy domb, amely nagyságra nézve a fehértói templomhely dombjához hasonló, amelyben épület alapfalak és körülötte régi sírok kerülnek a mostani sírásások alkalmával napfényre. A felszántott dombtetőn tégla, kő, beton és festett vakolat darabok láthatóak, úgy hogy minden jel a régi templom helyére mutat, még a domb helyzete is a két „Szállás“ nevű puszta közepére esik. Érdemes volna e két domb belsejét szakszerű ásatásokkal felderíteni. Az újonnan települt Halas város lakosai a mai Kálvin tér és Kígyó tér közötti dombokat építették be először és a török 17 ház után rótta meg őket adóval. A temetőt a városkától északra levő dombon jelölték ki, s ebbe épült 1667-ben a templom. Ettől a telepítéstől kezdve a város szakadatlanul fennáll és így történetének adatai folytonos láncot képeznek. A telepítés idejét több fennmaradt okmány egybevetéséből az 1626. körüli évekre tehetjük. Ugyanis Hadsi Ibrahim (1638—40 közt) szegedi véli megparancsolta kelet nélküli levelében a bajai kádinak, hogy a Dunától hat mérföldre lakó halasiakat ne engedje hajó vontatásra igénybe venni, mert e vidék igen sokat szenvedett. Lakóhelyük egy időben az átkozott hajdúk tanyája volt, a lakosokat ezer baj *) Az elmenekült lakosok közül való lehetett az 1600 körül Kecskeméten szereplő Halasi János Deák jegyző is.
