Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt

-ős­ellenségtől. — A veszteségek e sorozata Mohamed szultánt azon­ban bosszúra ingerelte, aki 1596-ban személyesen vezetett nagy török és tatár haderő élén vonult a Duna-Tisza közére. Szegeden felütött táborában a környék megrettent községei közül felkeresték a szultánt Kecskemét küldöttei is, kik hódulatuk nyilvánításául 600 juh, 100 ökör és 14 szekér kenyeret vittek ajándékba és egy csauszt kértek tőle, aki az átvonuló török-tatár katonaságtól meg- védené őket. — A szultán 300 aranyat adván nekik és egy vont- arany köntöst, meghagyta hogy csak menjenek haza, s ha valaki bántaná őket csak ezt a kaftánt mutassák meg. — Kecskemétet az átvonuló török csapatok zsarolásaitól meg is oltalmazta az erre az alkalomra kaftánba öltözött biró, de a tatárok rablásai ellen ez sem használt. Ez alatt Rudolf csapatai 19 napi kemény ostrom után az erősen kiépített Hatvan várát 1596. szept. 6-án elfoglalván, a bent talált törököket, még a csecsemőket is, kardélre hányták iszonyú kegyetlenségek között, s a várat lerombolván, az előnyomuló szul­tán serege elől Vácz irányában visszavonultak. A szultán Eger várát körülzárta és 18 napi ostrom után a védősereg vallon és német része fellázadván, a törökkel a vár fel­adása iránt alkuba bocsátkozott, s az átadás a védősereg szabad elvonulása feltétele mellett megtörtént okt. 13-án. — A janicsárok azonban a kivonult őrséget bekerítették és a vallon-német harco­sokat a hatvani vérfürdő megtorlásaként felkonczolták, a magya­rokat pedig rabságra vetették. A háború további folyamán az egyesült német-magyar-erdélyi seregek több győzelmes ütközet után okt. 26-án Mező-Keresztes­nél a szultán fő csapatát egy oldalmozdulattal szétugrasztván, döntő csapást mértek rá, úgy hogy a szultán futva hagyta el az országot, bár serege később győzött. A Kiskunságra az ez évi háborúskodás ismét pusztulást ho­zott. — Eger várában elveszett minden szabadalom levelök, s egyébb biztos helyen őrizni szokott vagyonuk. A pusztulást iga­zolja a Hartyány János pest-solt megyei alispánnak Sárospatakról a szepesi kamarához 1597. julius 28 án kelt levele, melyben be­számol arról, hogy őt a kamara 1596-ban a rovásos adó besze­désével bízta meg, azonban „az tatárok Szent György napban fel- jövének és rablásáért a szegénység megfutamodék, az egész föld elpusztula, kit levágának, kit elvivék az szegénységbe. Másodszor ismét aratáskor feljővén az ellenség, úgymint teljességgel Önödig, kit honn kaphatónak az szegénységbe mind elrablók, hanem csak

Next

/
Thumbnails
Contents