Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Halas város története a redemtio előtt

- 79 —

sőt leküldözött lovas csapataik és a szabad hajdúk ezeket behajtván, még önkényesen is zsákmányolták a népet.

A magyar megyék és földesurak terhelésétől csak a török által katonasággal állandóan megszállott helyek voltak mentesek, de még arra is van azért eset, hogy Szabadkáról is vettek fel sarcot a köv. egykorú okmány szerint:

„Mi korponai praesidiumban lakos vitézlő Tőnké János, Bányai János és Juhász Mihály több társainkkal együtt vettük fel a szabadkai két Musztafának az sarcát az halasi uraimék által: András deák, Bagosi György és Pécsi Mózes áltat, 300 tallért, hetven kalpag, 70 csizma, 70 vég aba (posztó), 10 hegyes tőr, egy vég gránát (gyöngyfüzér.)“*)

Azonban, hogy Halas és Szabadka török előtti földes urának, a török fogságban elhalt Török Bálintnak örökösei Ferenc (megh. 1571 ben és fia István megh. 1618 ban) és János (megh. 1562.) megpróbálták volna földesúri jogaikat érvényesíteni, annak semmi nyoma sem maradt fenn.

A Dózsa féle pórlázadás, a mohácsi vész után visszavonuló török csapatok, majd Iván cár szerb martalóczai véginségre juttatták Halast és az alsó Kiskunságot is, mely egyébbként is a Sze- rémségből fölszágúidozó törökök martaléka volt.

1541. elején, midőn a Szapolyai birtokában levő Buda várát 1. Ferdinánd ostromolni kezdte, a szultán a boszniai és belgrádi & más pasák csapatait küldte dunai hajókon Buda felmentésére. A nagy hideg miatt Tolnán kiszállott csapatok aztán Kalocsa vidékén táboroztak augusztusig. 1542 őszén Baja vidékén volt nagy török tábor, 1543-ban pedig a Szeged várost feldúló török csapaok jártak e vidéken, ezt követte a szegedi várépítés és a janko- 'czi, bajai, kalocsai palánkok felszerelésével a lakosságra nehezedett fuvarozásból, kézi napszámokból s más szolgáltatásokból álló teher, úgy hogy nem lehet csodálni, hogy Halas környéke, az alsó Kiskunság, a hódoltság kezdetén nagyrészben pusztasággá változott.

Hogy a felső-Kiskunság is sokat szenvedett, s nagyon nép- telenné vált, bizonyítja az 1558 ból fennmaradt összeírás, amely szerint Nagoly Orbán és Kiss Simon tisztek és hat-hat lovasok ellenőrzése alatt Tatárszentmiklóson, (Kunszentmiklós) 9 jobbágy, Ferencszálláson 25 jobbágy, 3 zsellér, Pálkán 20 jobbágy, 4 zsellér,

*) Szilády Áron és Szilágyi Sándor: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon. Nagy-Kőrös, Cegléd, Dömsöd, Szeged, Ha'as levéltáraiból, — Pest, 1863. II.—413. lap.