Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A mezőgazdaság története
8 pengő forint. A nép földjétől nehezen válik meg, deha szerencsétlenség éri, vagy más ba j által kénytelen eladni, jó vevőre mindenesetre számolhat. Béres emberek, juhászok minden módon igyekeznek földet venni, a napszámos a nagy napszám mellett is alig bir élni, nem lévén folytonos keresete, családja és a heverő napok elnyelik nyári keresetét. A napszámosok száma naponként fogy, mert két lóvá, vagy két ökrű gazda már fuvarral szereti megkeresni a kenyerét. A mezei munkák mind ökörrel végeztetnek, lovat mindamellett kénytelen tartani a gazda, tanyájára és szerte-szét levő földjeire szaladozni rajtuk. A jó lovat a kun ember többre becsüli, mintsem azokon szántana, a rossz lovak pedig nem • bírják az ekét. Itt vannak gazdák, akik 4—6 ökröt csak azért tartanak, minden dolog nélkül egész télen szénán, hogy a 10—12 hold földjüket tavasszal megszánthassák, ugyanannyit nyáron át megugaroljanak, szénájukat, gabonájukat behordhassák, ezeknek az ökreik oly jó állapotban vannak, hogy sőréknek3 is beillenének. Mások szintén hevertetik egész télen ökreiket, de szalmával tartják, ezek mihelyt tavasszal kifárad az ökrük, az ökörcsordára verik s addig hevertetik, míg lábrakap. A luxus lovak szinte igen jók, de a szegény ember lova mindig rossz. Pénzes szántót, igás napszámost és fuvarost mindig lehet kapni. Az állattenyésztés terén leginkább a birkatartást űzik, és ebből legnagyobb jövedelmet háznak. A lovakra nézve két csődört tart a város, melyek kéztől hágják a gazdák kancáit. A régi három ménes egyre devalválódott és csak parlagi, magunk nevelése csődörök vannak. Ezelőtt 40—50 remondát hajtottak innen el évenkint a huszárezredek, most egy-kettőt. A lótenyésztés ily nyomorult állapotának az okát pásztoraink demoralizáltságában lehet keresni. Ezek a legszebb csikókat elsikkasztják, és a méneseknek nem jól viselik gondját. Továbbá egy csikónak négy évig jókarban tartása sokkal többe kerül, mint a mennyit a remondáért fizetnek. A magas kormánynak az 1—2—3 éves csikókat is meg kellene venni és az Arad—modenai olcsó pusztákon huszárezredei számára nevelni. így van ez Porosz és Franciaországokban is. A baromtenyésztés az által, hogy a borjűktól a tejet nem fejik el, és a birka izéket a marha eszi meg, már jobb karban áll, sok gazda igen szép teheneket és ökröket nevel. A sertés a hány, annyi faj. Keveset is tartanak, és azt is oly rosszul teleltetik és nyaraltatják, hogy a soványság miatt nemhogy kétszer, de egyszer alig ellik egy évben, s akkor 3—4 satnya malacot nevel fel. — Ide hasztalan hozat, mint 3 Sőre a. m. hizlalt marha. Dunántúl ma is használatos elnevezés. Az „Adatok“ 245. lapján az ötödik alsó sorban tévesen nyomott sörénje is sőréje-nek olvasandó.
