Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - Oklevéltár
132 eddig az ideig sémml választ nem küldött; sajnálom meg Vallom szivem szerint hogy semmi hirt nem hajára tojt Jcigyielimetek felöl, mert hal már nem lehetek is édes anyám asszony ki gy el med del és kietíves testvéreimmel! de megértvén hogy к így-elmetek csendes boldog állapotban vágynak sziveim meg nyugszik ha én szörnyű nagy nyomorúságban vagyok is. Azt íratta édes anyám asszony, az levelében hogy írassam meg hogy micsoda állapotba vagyok beg'irtam a más levelemben is és íme itt is 5rom: hogy én, Rabi vagyok, sok ezer magyar és német, sőt mindenféle nemzetbeli társaimmal, akik erőszakosan vissza- akartunk menni az -Felséges Császárunk országába megunván itt az sok nyomorúságot; az szerencse nem szolgálván az visszamene-íeVe, megfogván bennünket sokak hallva maradtak amint ágyaztak reánk, akik pedig mPg- maradtunktiz esztendőié való rabságra adott bennünket az F. spanyol király ide Afrikába, ahol égünk és nem élünk, nyomorgunk, éhéta- halásra jutunk, az sok nyomorúság, féreg eszea bennünket, négy kaján meleg ételünk van estye és délbe se több se kevesebb, és fél profont, az nedves főidőn fekszünk, csaknem: anyaszült mezite- tenül, egy szóval nincs penna amely leírhassa a mi nyomorúságunkat, -boldog ember, aki őzt meglábolhatja életbe, jáa ugyan nem tudom-, az jó Isten- eő szént felség© tudja mi imódo(n töltöm kft még a hét esztencMmet, ha hibáznék is, kevés reménységem vagyon felőle, hogy többé; kedves Hazámat és (kigyehneteket lássam, ha csak az Ur Isten- csudálatosán ki: bem szabadit innét, rajtam könyörülvén, már megvénültem a sok bubána-t és si-r-ás miatt, im© ezekből! megértheti édes kedves szülém az én nyomorúságomat, Arra, kérem -édes anyám asszony kigyelimedet, csókolván édes anyai kezeit, hogy őzen levelemet yévén, írjon nékem és vigasztaljon- meg édes anyai vigasztaló lévelieivejlj, a másik Ieveűemben is iram és ima itt is Írom, hogy ha 'jaz Feabno öcsém nem akíajrj tanultai tovább, mesterségre á'i-jop, tanulja meg jól az mestersége^ (mart ki nem lehet mondani, az hasznát az mesterségnek miniden nyomorúságba, örüiéffi felettébb hogy az István öcsém űzi a mesterséget, űzze is, lés .szorgalmatos légyen benne véfe'fefJ ne hagyjon és hogy kii:gyelmed©t megbecsülje, bezzeg ha. már mehetnék én haza, megtudnám neki mondani, hogy- mit érdemeli Ш édes anya és -az anyai intés, de -hiszen ember ómár, és mie-gtudja magát gondolni:, azért hogy lazít igy írom, még ne haragudjék édes öicsléjm uram. Én nékem Istennek hála, jő egészségem vagyon most, ági sok betegségem, után-, nem különben édes kedves -anyám asszony kSgyei'mednek és kedves István öcs-ém uramnak ismeretlen feleségével! és kis lánykájával kedves Ferfene öicsémme’ együtt, nem különben N. N. Péter- Ferenc uramnak... famíliájával^ IT. T. Tori- mássy uramnak és asszonynak, Mózes uram sógoromnak és húgom asszonynak, öreg Sárközi Ferenc bátyámnak, Gál István, Búza János és Kocsi Páli barátimnak, egyszóval minden jóakaróimnak az Ur Istentől ezernyi ezer áldásokát erőt és egészséget, az uj esztendőben uj szivet és Ce'ket Istentől- kívánván és kigyelmed vigasztaló levelét minél előbb elvárván; vagyok: és maradok édes anyám asszonynak anyai kezeit csókolva, szegény fi® Nagy András. P. S.: Ezen levelemet tituláltam az István öcsémnek (hogy)
