Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A halasi izreeliták története
es lő: csak keresztény alkalmazottakat tarthatnak s amely zsidó e feltételek ellen vét, korcsmát többé nem bére hét. 1787-ben II. József rendeletét adott ki, hogy az eddig egyhelyben nem lakó zsidóság a kamarai és iskola-aiapitványi birtokókon levő keresztény községekben letelepedhessek s akik szántás-vetésre adják magukat, épületiét kapnak, adómentesek lesznek és pálinkát is főzhetnek mint más uj lakosok. Ha k|zárólag földművelésből ének, a tolerantiátis taxa alól is mentesek!. Ott, ahol több szántó-vető zsidó család lakik, egy házat jmaháznak tarthatnák, ezek a zsidók a földet sajátkezüleg vagy zsidó munkásokkal művelhetik, csak három évig tarthat mindegyik keresztény munkást, amíg bele tanul a földművelésbe. 1787 végéig a zsidók német vezetéknevet voltak kötelesek felvenni, földművelésre szoktatásuk azonban nem sikerült s az a feltevés sem, hogy a letelepedett zsidó kereszténnyé lesz. i A Jászkunkerületeknek tudomására jutván az a körülmény, hogy a városi tanács elnézéséből a zsidók megtelepedtek a városban, 1795 december 23-án tisztiküldöttséggel össze.iratta a Kiskun-Halason tartózkodó zsidókat*), amikor kiderült, hogy 18 család él a városban, 49 léekszámmai, akik semmiféle engedéllyel sem rendelkeznek s az 1794. évi királyi resolutió alapján raktárhelyiséget bérelvén, apránként családtagjaik’ is ideköltöztek s most már annyira vitték, hogy Thuróczy István házát kibérelve, azt imaháznak rendezték be és ott végzik ájtatoskodásukat mindennap kétszer, a sakter elö-éneklése mellett. Körülmetélésre valóságos papot Izsákról vagy Apostagról szoktak hozni. A kerületek az összeírás alapján 1796 május 10-én ismételten felhívták a város tanácsát, hogy a zsidókat a városban meg ne szenvedjék, mert »az 1791. esztendei 38. törvénycikk szerint a zsidók abban az állapotban, amelyben 1790 január 1-én találtatnak, meghagyatni parancsoltatván; Halas városában pedig még akkor a zsidóknak lakások nem' lévén, a districtusok eggyes értelme és a régi szokás ellen, azoknak minden familiástól odavaló bevételét megengedni nem lehet, annakokáért referens Horváth Mihály helytartói esküdt urnák meghagyatik, hogy Halasra ismét kifordulván, azon két zsidóknak feleségeiket és gyermekeit, kiknek a város a lakást meg akarja' engedni, előbbi lakásoknak helyére azonnal visszautasítsa, megengedvén azon két zsidóknak, hogy ott magoknak raktárhelyiséget tovább is tarthassanak és lárendálhassunak.« A városi tanács — talán a r. katolikus lakosoknak ellenére történt betelepitéséért akarván a kerületeknek megfi♦) „Adatok“ 204—211 1.
