Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A községi, később állami elemi és egyéb iskolák

A községi, később állami elemi és egyébb iskolák

A református egyház elemi iskoláit 1870 áprií. 24-ével megszüntetvén, a város és egyház között létrejött szerződés alapján a város vette őket át s így létesültek a községi elemi iskolák. A szerződés szerint a tanítókat, tanszereket és a három iskolaépületet is átvette a város, ez utóbbiakat tíz évenként megújítható időre évi 41 frt tulajdonjog elismerési dij fejében, de kötelezte magát a város, hogy a református hittant a ref. vallása tanítókkal taníttatja s a szerződés tartama alatt a gimnázium eddigi négy kemencéje helyett nyolcat füttet.*)

A református elemi iskolák negyedik osztályát 1855-ben állította fel az egyház és a közbirtokosság utalta ki a szükséges 390 frt évi tanítói fizetést a pákái pénztárból. Az átvétel idején négy osztályban tanították a hat osztálynak a kiszabott tananyagát 1874-ben pedig tíz tanteremben tizenegy tanítóval.

Mivel a katolikus és zsidó hitközségek elemii iskoláikat fenntartották, a községi elemi iskolákba hosszú időn át csak a ref. gyermekek jártak. 1873-ban a kötelező ismétlő iskolát is megszervezték. A községi iskolaszéknek éveken át az volt az álláspontja, hogy a nem református gyermekek taníttatása afc illető hitközségek feladata és egyre-másra sürgette a felsőbb hatóságoknál, hogy a hitközségeket kötelezze ke'Jtö befogadó képességű iskolák fenntartására, mivel sok az iskolába nem járó gyermek, de azért az öt százalékos iskola- adót beszedte a város a nem református lakosoktól is. Mikor azután a róm. kát. egyház a híveire kivetett iskolaadót a maga részére követelte, a ref. egyház pedig az addig minden ref. gyermek után fizetett 40 kr. tandíj j további fizetését 1883-ban megtagadta s az addig államsegély alakjában évi 2—7000 frt összeg folyósítását az állam is megszüntette 1881-ben, a város vissza akarta adni az elérni iskolákat a ref. egyháznak, de az nem volt hajlandó a visszavételre s kénytelen volt a város a községi iskolákba járó növendékektől két forint tandíjat és 25 kr. behatási diáját szedni. Közben a bécsi krach okozta drágaság miatt az átvett tanítók fizetését és lakbérét évi négyszáz írtra kellett emelni, sőt a nyugalomba vonult Kovács Imre tanító nyugdiját is a városra rótta végső fokon a minisztérium, mely intézkedés ellen iaz országgyűléshez is felirattal fordult a várost

A város iskoliaiterhiel természetesen a lakosságra hárultak s ez a körülmény, hogy a ref. egyház Páka puszta

') oklcvéltár i 212 sz-