Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A Rom. Kath. Egyház története
26 kirótt öt százalékos iskolaadó, de az a költségeket nem fedezte teljesen, úgy hogy 1881-ben az egyház elemi iskoláinak a város által leendő segélyezését volt kénytelen kérni, amit a város megtagadván, 1883-ban Rózsa Béla plébános, mint a kát. iskolaszék elnöke, a várostól azt követelte, 'hogy a katolikus lakosoktól beszedett községi pótadót és a katolikus lakosokra is kivetett öt százalékos községi iskolaadót olyan mértékben térítse meg a város a katolikus egyháznak, mint iskolafenntartónak, amely arányban ezen adókból a községi és a református iskolákat segélyezi. A város képviselőtestülete bár a katolikus iskolaszéket nem ismerte el1 ez ügyben jogosan eljáró testületnek, a kérést megtagadta, sőt továbbra is kötelezte a katolikusokat, a községi iskolaadó megfizetésére. Kimondta továbbá, hogy a múltra vonatkozó visszatéríteni kért összeg a kérvényben meghatározva nincs, ennélfogva az vissza sem adható. Hosz- szas fellebbezés után Peitler Antal József váci püspök közbelépése folytán eltiltották a várost attól, hogy a katolikus lakosokat a közös iskola fenntartásába szolgáló öt százalékos iskolaadóval megirójja, mivel az egyház a törvényben megszabott keretek közötti iskolát tart fenn s a saját híveire kivetett öt százalékos kát. iskolaadót aiz iskola fenntartása kimeríti, sőt az nem is elég. Mivel ennek folytán a város elesett a katolikus és zsidó adófizetőkre eddig kivetett iskolaadóból eredő bevételétői, a községi elepj iskola fenntartása még sulyossabb terhét képezvén a városi pénztárnak, minden alkalmat megragadott a város elöljárósága, hogy a felekezeti iskolák megszüntetésére hangolja ei felsőbb hatóságokat, rámutatván az iskolák fogyatkozására, azt bizonyította ismételt felterjesztésében, hogy azok a törvény rendelkezéseinek nem felelnek meg. — A varos ezen törekvése nem sikerült ugyan, de a tanfelügyelőség rászorította a katolikus egyházat is elemi iskolájának fejlesztésére. Mint már fentebb láttuk, 1871-ben a fiuk részére két tantermet állított fel az egyház két tanítóval. A kis iskolában tanították az első és második osztály, a nagyiskolában pedig a harmadik-hatodik osztály részére előirt tananyagot. A lányok tanítását azonban még mindig a kántor végezte, de 1886-ban 45 forint évi fizetést szavazott meg az egyháztanács a kántornak, s a lányok után eddig beszedett tandijat megszüntette, 1887-ben pedig 100 forint évi fizetéssel segédtanítót alkalmazott, akinek aiz ellátását a kántortamitó terhére rótta. A lányok részére ugyanezen évben a kántorház telkén két uj tanterem készült, amelyhez a váci püspök adott négyezer frt segélyt az egyháznak, id. Halász D. Ferenc városi tanácsnok pedig ezer frt kamatmentes kölcsönt. — 1893-ban megépült az iskolaépület második fele is, a fiuk részére szolgáló két tanteremmel, mig a régi kis iskolából tanítói szobát és iskolaszolga lakást
