Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - A legújabb idők
— 182 — A gyülekezőlyeken: Fülöp Sándor tanár a színházban, Hibó Sándor cipész a pártkörben, Szterényi Adolf ügyvéd a 48-as körben, Hódi Géza festő a város közgyűlési termében, dr. Paprika Antal ügyvéd az Ipartestületben tartott szónoklatot, s délután 2 órakor elindult a menet vörös zászlókkal a vásártérre, elől a vörös zászlót egy városi tisztviselő vitte, s a vásártéren két színpadról a színészek, futballver- seny, menyasszonytánc, négy májusfa alatti tánc stb. szórakoztatta a népet; este pedig a színházban, a közgyűlési teremben és a 48-as körben táncmulatságok voltak hajnalig, és mindez ingyen! Ekkor azonban a proletárdiktatúra sorsát már eldöntötték Párizsban. A győztes hatalmak képviselői — gróf Károlyi Mihály lemondása után sem szűntek meg követelni azon rendelkezésük végrehajtását, hogy a magyar csapatok a kijelölt határvonal mögé húzódjanak vissza. A népbiztosok tanácsa azonban vonakodott ezt a követelést teljesíteni, nem azért, mintha a határokat fontosnak tartotta volna, hiszen a Nem! Nem! Soha! feliratú plakátokat lekapartatták, hanem a magyar munkásság megélhetésének a lehetőségét akarták biztosítani. A párizsi békekonferencia megunván a halogató tárgyalást, április 20-a körül elrendelte a fegyveres erővel való megszállását Magyarországnak, egyelőre a Tisza folyó vonaláig. — A tanácskormány fegyveres ellenállásra határozta el magát, és megindította a toborzást országszerte „Be a vörösbe" (vöröshadseregbe) jelszó alatt. Hibó Sándor direktóriumi elnöknek április 22-én táviratilag adták azt a rendelkezést, hogy plakáton hirdesse ki, hogy a vörös seregek megindultak az imperialista rablók ellen. A vörös csapatok azonban a legtöbb helyen megszaladtak az ellenséges oláh, rác és cseh csapatok elől, úgyhogy május 1-re Kunszent- márton, Mezőtúr az oláhok, Putnok, Bánréve, Rimaszécs a csehek, Hódmezővásárhely francia, szerb megszállás alá került, tehát nem volt ok a nagy ünnepségekre. A toborzás az ipari munkásság közt még csak járt valamelyes erdménnyel, de a földmunkások nyíltan hangoztatták városunkban is, hogy ők bizony nem mennek. Kiskunhalas városát is megrakták erősen vörös katonákkal. Itt székelt a IV. Határvédő Vörösőr Kerületi Parancsnokság, melybe be volt osztva hat zászlóalj, egy tábori tüzérezred, egy tábori taracküteg, egy páncélvonat, mintegy 4000 emberrel. A védővonal Jászszentlászló, Majsa-Kistelek-Kőkút mentén húzódott, melyet az ellenséges csapatok nem támadtak meg. Ez a hiábavaló hadművelet a város lakosságát mód nélkül megterhelte, mert nemcsak a vörösök bőséges élelmezését kellett ellátni, hanem ki volt téve a nép a vörös csőcselék önkényének, és fosztogató durvaságának.
