Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész

lékén telepíttetett le. — Régi oklevelekből következtetve: Borchol nemzetség a Temes mentén (1266), a jászok és az Örs nemzetség a Duna-Tisza közén ; Ed, Edömér és Acsád a Mátra vidékén; az Ilonchuk és Csertán nemzetség a Halas-székhez tartozó Jakabszál- lás, Köncsög, Bocsa, Törtelszállás vidékén; az Olaas nemzetség a Maros-Temes közti Zenthelt-székben telepedtek le. A mai Nagykunságban megtelepedett első kun nemzetség neve nem ismeretes, hihetőleg ez Kolbaz nemzetség volt, melytől a szék elnevezése is származik.

A betelepített kunoknak hét kunszék képezte a szállását, u. m :

1. ) Hontosszék Fehér megyében és a Csepel szigeten 14 szállással (1419). Valószínűleg ide tartozott Lacháza is.

2. ) Zentheitszék 9 szállással (1424) a Maros-Temes között. Zenthelt a mai Mokrin helyén, Torontál megyében feküdt.

3. ) Halasszék (1451) 25 szállással.

4. ) Kecskemétszék 4 kun szállással.

5. ) Mizseszék 17 szállással.

6. ) Kolbász-szék 32 kun szállással a Tiszán túl, a mai Nagy- Kunság. Kolbász ma puszta Kunhegyes határában.

7. ) Berénszék 20 jász szállással a mai Jászság területén.

A Kunság e települési rendje a török uralom alatt felbomlott. A régi székhelyek közül eltűnt: Hontosegyház, Zentheltegy- ház, Mizse és Kolbászszállás, sőt a Hontos és Zentheltszéki területek kunsági jellege is megszűnt.

A Hód melletti csata után a Kuthennel beköltözött kunok száma erősen megcsappant. A lázadásban résztvevők mint hadifoglyok a király várjobbágyainak a számát szaporították.

Ha László királynak „kun keresztlevelét“ figyelemmel olvassuk, rá kell jönnünk a nomád életet élő kunok belviszonyainak az Árpádkori magyarokéval való hasonlóságára,

A honfoglaló magyarok törzsek szerint és a törzsek keretében családok szerint birtokosai, később nemesei lettek az országnak, ők képezték a „magyar nemzetet.“

Következő rend volt a hadifogoly eredetű várőrző jobbágyok rendje. Ilyen várjobbágyok voltak a 895-iki bolgár csatában szerzett eszegel-bolgár foglyok : a székelyek,*) a Dunántúl letelepítve, s onnan kerültek Erdélybe, az 1068-ban Bolgár-Fehérvárnál fogságba esett besenyők, a soproni várispánságban, az 1078-ban fogságba esett palócz kunok a Mátra és Komárom között letelepítve. A Szt. László idején fog- *) Erdélyi László : A székely eredetkérdés megoldásinak sarkpontjai.