Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
— 150 — A szegény és menekült munkaképteleneket gabonával és tűzrevaló- val segítette a város. Mindezek folytán a honvédelmi bizottmánytól tizenkétezer forint kölcsönt kértek, mert a lakosság nem tud fizetni a jószágárak nagyfokú esése miatt. A folytonos rémhírek hatása alatt felhívta a város az összes szomszédos községeket a fegyverkezésre, és a Szegedről érkezett tisztek vezetésével a nemzetőrök kiképzését serényen folytatták, amely munkásságnak meg is lett az eredménye a kaponyai ütközetnél, mint majd látni fogjuk. Amint Vécsey tábornok serege elhagyta a verbászi tábort, a rácok azonnal megkezdték az előnyomulást. Jan 26-án Szeghegy, 28-án Kúla, 30-án Topolya került a rácok kezére, egy másik csapat pedig Óbecse, Mohol községeket és Zenta városát foglalta el, ahol február 4-én kétezer magyar lakost koncoltak fel, és a Szentháromság-szobor talapzatát a levágott magyar fejekkel rakták körül. Ezen szörnyű esemény hírére az újvidéki sáncból a jankováci nemzetőrség Moholt támadta meg, s 107 rácot a pópával együtt lekaszaboltak, azonkívül a verbászi odbor tagjai közül is levágtak 25-öt. Február 11-én Zombort támadták meg a rácok, melyet Nemegyei Bódog csapata védett a hozzá csatlakozott halasi mozgó nemzetőrsereggel együtt. A rác három oldalról heves támadást intézett a védősereg ellen, s a magyarok vad futásnak eredve Sztanisics-Mélyk- úton át Szabadkára húzódtak vissza. A rácok előnyomulása tehát ellenállás nélkül haladt előre; Apatin, Bezdán elfoglalása után február 14-én Baját és Bajmokot is megszállták. - Ebben az állásban megmaradtak március 5-ig, amikor segélycsapataik összevonása után Szabadka ellen intéztek támadást, de a védők elől Bajmok felé húzódtak vissza a rácok, és a kaponyai csárda vonalában egy patak megett foglaltak állást. Délelőtt 10 órakor találkozott a két ellenséges sereg, s heves ágyúharc kezdődött; a jobb szárnyon levő ötödik honvédzászlóaljat visz- szaszorították a rácok, s ágyúikkal átkeltek a patakon. E kritikus helyzetben, mikor már a magyar vezénylőtiszt visszavonulásra gondolt, a felvonult nagy számú nemzetőrség oldalba kapta a rác sereget, és minden ellenállást elsöprő rohammal szétszórta őket, akik ágyúikat a patakba dobva menekültek minden irányba. Magyar részről ebben a harcban egy honvédzászlóalj, kettőszáz gyalogos a Ferenc Károly-ez- redből és 40 budai gránátos vett részt a sorkatonaság részéről; a sereg zömét azonban Kiskun Halas városa által összegyűjtött és a szegedi tisztek által vezetett nemzeti őrsereg, a szabadkai és zombori nemzetőrök csatlakozásával képezte. Ezen diadalmas ütközet után megszűnt a rác veszedelem, melynek rémesen fenyegető hatása alatt hősök lettek szűkebb hazájuk védelmében a különben békés polgárok.
