Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - A régi földesurak birtokperei
— 85 — senyőn 1780. december 6-án Hamar Katalin 100 forintért, december 14-én Szakolán Hamar Judith és Ilona 100-100 forintért, 1781. január 1-én Pesten Hamar Ferenc egy Gyón községbeli félházas jobbágytelekért és 300 birkára való legelőért eladták a halasi pusztákra vonatkozó minden jogukat Ns. Halász Mária, özv. bakonyherendi Nemes Györgynének valamint Péter és Zsigmond fiainak. Hamar István pedig a halasi perében egyhatod részért Ns. Rácz Ádámot bízta meg, egy 1781. február 20-án Nagyóhajon kelt meghatalmazásában. Ennek folytán az első per 1785-ben megszűnt, de már 1784. május 13-án bakonyherendi Nemes Péter és Zsigmond perelte be Kiskun Halas városát Fehértó, Füzes, Balota, Eresztő, Rekettye és Telek puszták miatt. 1799. augusztus 8-án pedig: Péertó, Lada, Fehéregyháza stb. puszták iránt indítván keresetet, és a Kiskun Halast érdeldő puszták miatt a várost is perbe hívták egy nyomatott keresetlevél kézbesítésével. 1811-ben is indított pert a Nemes család valamelyik utóda, 1823- ban pedig Nemes Erzsébet Balogh Adámné és Halász Miklós idézte perbe a királyi táblán a várost. 1836-ban Medgyesy Ferenc ügyvéd hiteles kiadványban átvette a várostól a Hamar és Bakó családok 1752., 1778., 1785., 1795. évekről szóló periratait, úgy látszik valamelyik oldalági örökös akarta a régi jogait keresni. A bakonyherendi Nemes család pere azonban, tekintettel arra, hogy a királyi korona birtokáról volt szó, és a felsőbb hatóságok sem jártak kezükre a túlságosan elszaporodott ősiségi pereknek, nagyon lassú tempóban folyt. Az egyik feljegyzés szerint még 1845. Szentiván havában intézkedett a perben a város. - 1848. június 15-én Szabó Menyhért, a város ügyvédje, az 1848. évi XV. t. cikk alapján permegszüntető kérvényt adott be a kir. táblához, majd 1852-ben az ősiségi pátens végett vetett a pernek. A Hamar család engedménye alapján folyó perekbe 1782-ben a halasi Tegzes család is be akart kapcsolódni. A hosszú per állandóan izgalomban tartotta a lakosságot, és mint ilyen alkalmakkor előfordul, a túlfűtött képzelődés különféle mendemondák szülője lett. Találkoztak tanúk, akik a Tegzes kérésére Pesten 1782. január 20-án úgy vallottak, hogy ők hallottak róla, hogy 100 év előtti, Hamar István által elhajtatott marhák közül 300 a Tegzeseké volt, s ezen marhák ára fejében a puszták tulajdonképpen a Tegzes családot és nem a várost illetik. Az erre vonatkozó iratokat a toronyban őrizték. Somogyi Péter hallotta Taxsonyi jegyzőtől és Kotsi Mihály bírótól, hogy a puszták a Tegzeseké volnának, mondta is: Nemes Péter úr is, halljuk, keresni akarja rajtunk a pusztákat, de attól meg sem rázkódunk, mert miné- künk elég dokumentumunk vagyon, hogy azon megnevezetteknek pusztáikért a Tegzesek három falka barmukat hajtották el. A Tegzesek kérték a várostól a Hamar féle iratok kiadását, amit a város a folyamatban levő perekre való tekintettel nem teljesített.
