Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Határperek a szomszédokkal
— 71 s ez iránt pert indított Halas ellen. 1694. június 3-án a helyszínen felvett tanúvallomások a városnak adtak igazat1, melynek folytán Sőtér Ferencz, Pest megye alispánja és a Jászkunság alkapitánya előtt 1696. május 24-én egyezség jött létre a határok iránt. 1755-ben a kiskőrösiek bírták Tázlárt bérletben, s Pirtó pusztán felgyújtották a halasiak 86 köles boglyáját, és egy boglyát elvittek a szeptember 6-7 közti éjjel, az ellenségeskedő tett miatt Herpay Mihály Kiskun kerületi kapitány szeptember 10-én de. 10-11 órájára a helyszínre hívta meg Kiskőrös két kiküldöttjét, akik azonban bízva az összeszedett tanúikban, egyezkedni nem akarván, Kiskun-Halas város kénytelen volt a földesurakat, királyfalvai Róth Tamást és felsővattai Vattay Pált beperelni. Halas beterjesztette a perben Almásy Pál főkapitány által 1756. június 21-én szerzett egyezményt, az 1756. május 5-én Halason felvett tanúvallomásokat, melyet 1756. augusztus 9-én és 1760. április 15-én megismételtek újabb tanúkkal. Az alperesek javára 1760. április 16-án hallgattak ki tanúkat, akik szintén a halasiak álláspontját vallották, csak a pirtói tó vizét vallották közösnek. 1760-ban az egyik 53 éves tanú vallotta, hogy akkor szolgált Kötönyön, amikor missionárius papok jártak a földeken. Az egyik tanú szerint 1754-ben Vigyázó Pál bírta bérben Pirtót. - Ládahomok határjel Kötöny, Kalapár és Tázlár között. - Kötönyt Tegzesék, majd Farkas János bérelték. - Tarkó szolgabíró halála után foglaltak a halasiak: Farkasék szállása a kötönyi szilasban volt, de az erdőt kipusztították stb. Hogy a további pereskedést a felek elkerülhessék. Beniczky Ferenc Pest megyei alispán, Ráday Gedeon táblabíró és Péchy Ferenc bácskai alispánból álló választott bíróság elé vitték az ügyet, akik 1760. július 23-án Halason hozott ítéletegyezségben úgy döntöttek, hogy a vitássá tett két határpont megmarad, de a két pont közötti egyenes-vonal a Pirtó tavának közepén levő szigeten megtörik, s így a tázláriak is itathatnak a tó keleti részén. - 1838-ban Vlaszák Sámuel volt a tázlári bérlő. Kiskőröst különben az 1699. évi összeírásba mint elhagyott, hajdan Kiskun helységet vették fel. Az elhagyott kőtemplom még megvolt. Kiskőröst a halasi nemes Tegzes János legelőül bérben bírta a Vattai családtól. Tabdi és Szűcsi szintén elhagyott, hajdan Kiskun helységek gyanánt voltak összeírva. Tabdin nem találtak templomhelyet, de Szü- csin az omladékok még megvoltak. E két pusztát 380 tallérért Fülöp- szállás a Vattai családtól bírta zálogban. Szentimre hajdan elhagyott Kiskun helység területén az összeíráskor, 1699-ben szintén állott kőtemplom, s a falut fülöpszállásiak bérelték a Földvári családtól. 1762-ben a kalocsai érseki hatósággal egyezség alapján rendezték egy nagyobb terület elvesztése árán a határt. Az érseki uradalom 1734- ben Kecelt benépesítette, s így az eddig halasiak által bérelt pusztákat visszavette. - Pokárd pusztát a halasi határba került Alsókistelek, Re1 Oklevéltár 132. sz.
