Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Oklevéltár

56 — 70. 1685. szeptember 12. Halas. — Daróczy István jöldesúr ka­tonákat küldött nyargalóba Halasra, a földbér behajtása vé­gett. Megegyeztek a halasiakkal, hogy várnak a fizetésre ok­tóber 3-áig. Anno Domini 1685 die 12 Septembris. Mi Karczag György, Pálfi István, Horvát András és Tálas Miklós több uraimékkal együtt adjuk tuttára mindeneknek ez levelünknek rendében az kiknek illik, hogy mi felyül megírt személyek több társainkkal együtt jöttünk Halas nevű városra Daróczy István uram levelével némü-némü szófogadatlanságokért nyargalóra, melyért is halasi gazdák uraimékkal szép módjával conveneáltunk és bizonyos napra is úgy mint három hétre az mely leszen 3-ik octobris termináltunk ilyen conditioval, hogy azon praefigált napra minket contentálnak és mi is ehezképest adjuk ő kglmeknek ezen levelünket, hogy ezen dologért senki is mi közülünk ezentúl halasi uraimékat se személyekben se pe- nig marhájokban háboigatni nem fogja, sőt ha háborgatná vagy háborgatni akarná is mindenkor készek leszünk halasi uraimék mellett előállani és pártjokat fogni ezen dologban, ha az praefi­gált napra minket contentalnak, melynek nagyobb bizonyságára és erősségére adtuk ezen levelünket pecsétünkkel is megerősítvén. P. H. Idem qui supra. 71. 1685. szeptember 30. Buda. — Hasszán bég levele Kecske­mét és Nagykőrös városokhoz, hogy a vetőmagjukból is kifosz­tott dunamenti községeknek pénzért vetőmagot adjanak. Ti Kecskeméti, Körösi Bírák, esküditek, tudgyátok hogy az Dunamelléki Faluknak búzájokat és egyébb életeket elhordotta mind Német, magyar hadak, immár szegényeknek még csak vetni való búzabeli életek sincsen, majd éhen hálásra jutnak, ha mos­tan is emberségtek áital, s más Faluk helyek emberségek által vetni való életet nem szerezhetnek, nem adtok nekiek. Azért ezen úri czímeres levelemet látván, hagyom és erős bírság alatt parancsolom, hogy az kiknek Pénzek lészen, várastokban men­nek Búzáért, az mellyel életeket táplállyák, adgyatok Pénzekre, tudgyátok hogy egyik-egyik sokat nem vehet, ki egy sákval, ki féllel, az kinek mennyire értéke lészen, szép szóval is intelek, ha ez Parancsolatomban el nem jártok, nagy erős bírságban ejti­tek magatokat. Datum Budae 30, 7-bris 1685. Kecskemét levéltárában,

Next

/
Thumbnails
Contents