Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Első rész. A redemtio előtti kor 1745-ig - Bevezető rész

Kelta eredetű bronz tárgyakat már elég szép számban találtak itt is, de ez a Dunántúl közelsége folytán kereskedelem utján is juthatott ide, bár római és görög írók e vidéket a kelta eredetű boiok pusztájának nevezik. A boiokat Kr. e. 90—57 között Burvista dák király legyőzte és innen elvonultak, helyüket Caesar idejében Kr. e. 60—50 körül a schita eredetű jászok foglalták el, akiket a római írók sarmata-jazyges-nek, Kr. u. 150 körül pedig Claud. Ptolomeus metanasta (költözködő) jászoknak nevez. Ez a nép Lengyel- ország északi tájáról Sarmatia-ból költözött ide s hol egyedül, hol a Tiszántúlt a Marostól délre, Erdélyt és Romániát magában foglaló Dáciával közösen, évről-évre háborgatták a római császársághoz tartozó Pannóniát. A jász nép nagyon harcias, lovas nép volt s négy századon át megőrizte önállóságát a rómaiak ellen, még akkor is, amikor azok Dáciát meghódították Kr. u. 69-ben egyik római császári trónra törekvő fővezér Vespasian a jászokat segítségül hívta s vetélytársa leverése után az új császárt a jászok is Rómába kisérték. Ennek a sürü összeköttetésnek tulajdonítható az a körülmény, hogy vidékünkön meglehetős sok római pénz és tárgy található, holott a Duna—Tisza köze sohasem volt a rómaik birtokában. A jászok csaknem állandóan szövetségben voltak a quádok-kal, akiket Kr. u. 10—15 körül a rómaiak telepítették le a Duna, Vág és Morva folyók közti területre, kiszorítván onnan a Markomán német népet, akik a mai Cseh, Morvaországot és Silesiát—Galíciát lakták. A jász nép ellen a rómaiak a Duna balpartján is erődökkel védekeztek, ily erődök voltak Kalocsa, Futak, Bács, Újvidék és Titel helyén. Folytonos hadakozásban a rómaiakkal, többször súlyos vereséget szenvedve bár, a jászok önállóságukat 378-ig, a hunok bejöveteléig megőrizték, ettől fogva azonban letűntek a történelemből, valószínűleg a hun hatalom részeseivé válván.

A jászok ezen korszakban már állandó lakásokban laktak. Ugyanis a római hadjáratok történetében le van Írva, hogy a jászokat üldöző rómaiak a viskóikba, kunyhóikba és legerőssebb gerendákból épített házaikba menekülteket is, lakhelyük födeleit fölgyújtván, megölték. Noha a római leírások szerint a jászok lakásaikat mocsarak, füzesek közé építették, e szerint telepeik nagyrésze ismeretlen volt a rómaik előtt, a Kr. u. 180-ban meg. halt Claudius Ptolemeus római földrajz író Uscenum, Gormanumt Arbieta, Trissum, Parea, Candanum, Pessium, Partiscum nevű városaikat sorolja fel. mint amelyek a Duna—Tisza közti síkságon feküdtek. Ma meghatározni e városok helyét lehetetlen. Partiseum