Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

260

végződése után vagy a Nemes tanács rendeléséből vagy önör tetszéséből egyik vagy másik a következő városi jegyzők közü ezen könyvet a felvett mód szerint a legnagyobb gondossággá és tisztasággal folytatni fogja.1

Én pedig Cicerónak de Oratore Libro 3° Sect. 228 ezei szavait:

„Edidi quae potui non ut volui, sed ut me temporis Au gustiae Coégerunt,“

mentségemre előhozván, ezentúl azon órákra melyeket hiva talos kötelességeim folytatásán kívül az egész levelestárnak meg vizsgálásában, a nevezetesebbeknek megolvasásában, az összv ütköző dolgoknak és időpontoknak összve vetésében, egyszóva az emlékezetesebb dolgoknak és régiségeknek e könyvben a idők folyamata szerint lett összve szedésében és tiszta leírásába hivatalom kezdetétől fogva eltöltöttem, egész gyönyörűséggé emlékezem vissza. Ennekutánna is hivatalom végeztéig enne folytatását’ múlhatatlan kötelességemnek teszem, hogy ekképe arról akár kit cselekedettel meggyőzhessek, hogy én mindenko voltam, vagyok és leszek

Ezen Privilegiált városnak közjavát é becsületét munkálódó, hűséges szolgáj

Tooth János első aljegyző s egyszersmind tanácsbeli m. s. i

írtam Halason 1809. esztendőben Boldogasszony Havána első napján.

1 Szerző ezen reménysége nem teljesült. Nagy munkával megírt könyv díszes bőrkötésban elárvultán fekszik a városi levéltárban, s az üres lapok h ába várják 110 év óta a szerző áltál remélt munkás kezet a melyik a jele történeteit főbb vonásaiban bejegyezné. Nem törődött ezzel a kérdéssel sem tanács, sem a jegyzők egyike sem. N. Sz. 1.