Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
182 — rendje. A vallásvillongások az egész országban tetőfokra hágtak. A katholikus Kassa város nem engedte be falai közé a protestánsokat, Pesten protestánsnak háza nem lehetett stb. — Természetesen a református Debrecen meg nem engedte be a kalholiku- sokat s ezek a példák átragadtak az egész országra és igy Halasra is. A Jászkunságban Kisér községből 1701 és 1739-ben a református nők zavarták ki a katholikusokat. Az ellenük megindult bűnvádi eljárás menetét erősen figyelte úgy látszik minden ref. jászkun község, mivel a hosszú per másolata a halasi városi levéltárban is megvan. A környékben Vásárhely, Algyő és Foktő ref. lakosai szenvedtek az ellenreformáció miatt. A prot. hitközségek a rom. kath püspököknek voltak alárendelve, akik e viszonynál fogva hivatalos egyházlátogatásokat végeztek a ref. templomokban is. — Gr. Althán Mihály Károly váci püspök (1734—1756) egyik ilyen egyházlátogató kőrútján a róm. kath. vallásra téritette Kunszentmik- lóson a ref. papot: Liszkay Miklóst és Kecskeméten Nyergessy rectort. Halason is alig pár évvel azelőt végződött be egy vallási per, s az ítélet alapján három volt katholikus lakosnak vissza kellett térni a kath. hitre s az ügyben magát exponált jegyző Halas várost elhagyni kényszerült. Ezen előzmények tartották izgalomban Halas és a környék reformátusságát, midőn Gr. Eszterházy váci püspök 1761-ben meglátogatta a halasi ref. egyházat is és tudomására hozta a város tanácsának azon szándékát, hogy Halason róm. kath. plébániát állít fel. Bizonyára lesznek többen a kik nem helyeslik ezen okmányok nyilvánosságra hozását. Véleményünk szerint a történetírásnak kellő bátorsággal kell bírni a kényessebb természetű igazságok megírására is. Másrészt ezen okiratok közlése alkalmas lesz arra is, hogy a szájhagyományként a nép között fennmaradt rémmeséket megcáfolják, melyek a katholikusoknak a reformátusok által 1761 ben tervbevett légyilkolásáról szólnak; másrészt pedig Tari biró hősiességét regélik, aki a monda szerint kezét a templomajtó kilincsére téve nem engedte a kath. püspököt a ref. templomba, stb. Az okiratok tanúsága szerint nagy volt ugyan az izgalom a városban, de a két rémes monda semmi komoly alapon sem nyugszik. A katholikus lakosok legyilkolásának tervéről szó sem lehetett, hiszen eltávolították őket a városból, — a Tari bírónak tulajdonított hősiességre pedig nem volt szükség, mert az okiratok tanúsága szerint a kath. püspököt nagy pompával és a legnagyobb barátsággal fogadták a református városban, sőt a templomban is.
