Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
— 148 — érezvén azt is hogy Excellentiád előtt azzal deferáltattunk ; mintha mi Majsai Plebánus Uramra az Harangot félre verettetni; és egyébb illetlenségeket tselekedni szándékoztunk volna; mely soha még fsak elménkbe sem ötlött. Térdre esvén azért ujjonnan Excellcn- tiád előtt, alázatosan könyörgünk; méltóztasson régi ususunkban tovább is meghagyni és kegyelmes protectiója alá venni bennün két : a kik magunkat Excellentiád Nagy Kegyelmességében ajánlván méllységes tisztelettel vagyunk Excellentiádnak alázatos szolgái: Halas Városa Bírája, Tanátsa, és az egész Communitás. Hátitat: Resolutió. Én ezt az Instantját nem értem, úgy tettzik pedig hogy én is Magyar vagyok, s tudom a magyar szót. Azért mondom hogy nem értem, mert abban azt kivánnyátok, hogy én titeket eddig való Ususban, az az Exercitumban megtartsalak, hiszem én az iránt szót sem tettem, hanem ha magatok tesztek kérdést iránta, én nem kívánok egyebet hanem hogy a Halasi Pápisták számára ottan Szent Mise szolgáltassák, e pedig másszor is meg volt. Ablegetusok replicálták: Kegyelmes Uram ! volt igenis Mise Szolgálat Generál de Ville idejében, mikor nálunk volt Quártély- ban, de ő Excellentiája mint maga Quártélyával szabad volt a mit akart azt tselekedni. Ö Excellentiája mondgya: Akkor is nem a Quártély háznak tettek misét, nem a katonának, hanem Catholicusnak, már látom hogy ezt kell repraesenlálnom ő Felségének, majd inqu- iráltatok miként bántatok a Plébánussal, lássátok akkor mi lészen belőle, még eljöttök hozzám, s azt mondgyátok, hogy bár úgy tselekedtünk volna mint én javasoltam. Szent Péter azt mondgya : Az engedelmesség kedvessebb az áldozatnál, — nékem a ti Vizátok nem kell, vissza vihetitek mert én a nélkül böjtbe is ellehetek. Ablegatusok feleltek : Kegyelmes Uram arra Excellentiádnak nagy érdeme vagyon, alázatosan instállunk méltóztassék ezen csekélységet edgyügyü Városunktul jó Néven venni, mivel azt Excellentiád számára szánta, már vissza nem vihettyük. Ö Excellentiája jelel: Ha vissza nem viszitek majd a Dunába öntetem talán még megelevenedik, vagy leküldöm Halasra és ott a Piatzon kiöntetem. A mit én egyszer magamban feltészek, azt véghez is szoktam vinni, ezért bár ide se fáradtatok volna.
