Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

—121 nálunk, vigyünk el“ — de Bosérné monda: „ne vigyük el, hanem törjük vagy csontjait szedjük ki", — tovább arra Bosérné mellett lévő asszonyok közül edgyike, „ne szedjük, úgy mond, hanem vigyük el, a mint is elvittek Kisszállása nevű pusztára a hol Kalocsay Tót Pál nevű ember marhája járnak, bizonyos hármas halmon alól, a Szabadkai út mellet esik, ott megállapodván velem, minthogy csakhamar hajnaliam kezdett, igy szóllottak hozzám: hozzá adván Bosérné ezen kérdést: „esmersz-e engem?“ feleltem: „nem esmerem“, de Bosérné monda : hazudsz mert is- nieisz, de ha valakinek meg mondod, mi megtudjuk, minden csontjaidat összetörjük és csontjaidat kiszedjük“, arra a szóra elmentek, és engemet ott hagytak, s a miképpen észre vettem jó két mértföldnyire elvittek engemet, alig tudtam estvefelé azon helyre a hol lefeküdtem vala estve, vissza jöni más nap.

Int. Voltál-e vizes reggel ott, az hol téged el hagytak ? Hamar lettél e rosszul ? Resp. Mindenem vizes volt! — Mindjárt az nap bádjadozni kezdettem, és hátom is harmadnap mulvacsomczn kezdett, meilyet láttak Búza Mihály ur gulyássá Bandi bujtárjai- val, inegszóllitván engemet, de Gyurka mi lelte a hátadat ? én nem inerlem egyebet szóllani, hanem mondottam, nem tudom. Annak utánna történt, hogy Szt. Mihály nap után egy héttel Lu- káís János gazdám sertéseit haza hajtottam, gazdám és gazdasszo- nyom elcsudálkoztak clnyomorodott voltomon; — mintegy Karácsonyig lábaimon jártam, annak utánna új esztendő után való hétfőn in anno 1751 lábaimról leesvén, ez mai napig is csúszó mászó vagyok, a mint lát kegyelmetek.

Int. Ezeket jó lelek szerént és lelked idvessége alatt mered-e nekie szemében tovább is vallani? Resp. Tovább is le keni idvessége alatt merem mondani, és halálom órájáig mondom is, mert ezek mind úgy vannak és úgy történtének.

Int. Hány esztendős vagy? Resp. Mintegy 16 esztandős vagyok, és Selmeczen lettem e világra, de sem anyámat sem atyámat nem esmertem, hanem mint árva erre a földre leszakadjam, ép koromban szolgáltam Lukács János nevű halasi ember sertései mellett.

Int. Mi okát tudod, hogy téged Bosérné összerontott ? Resp Vélem azért, hogy Lukáts János sertésseit az udvarán gyakran hajtottam által, vettem is észre, hogy azért, mivel egyszer az udvarát sepervén, azt monda Bosérné, te bizony megbánod észtét, hogy erre hajtogatod a sertvéseket, és még élsz, megbánod, melyet a gazdám is jól tud.