Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Az 1739. évi pestis adatai, jegyezte ifj. Váczi Halász István jegyző
— 78 — az kegyesség munkáihoz szabva tarlsuk keresztyéni kötelességünknek, és szép nyereségünknek ’s nem sajnálható szenvedésnek, hogy az jó Isten szánjon meg bennünket. • 1739 okt. 18. Podradszky főkapitány Földváry Kiskun kapitány utján egészségügyi bizottságokat állított föl a Kiskunságban, melynek tagjai Halason : Péter István, Darányi István, Boros Mihály és Modok Gergely lettek. — Eskü alatt kötelesek Csütörtök és Vasárnap a helységet átvizsgálni, és a betegség terjedésének megakadályo-*- zására minden lehetőt megtenni. A beteg elkülönítésére ügyeljenek. A gyanúsak Contumátiába küldessenek, korcsmák bezárassanak. A fertőzöttek után maradott ágy és ruhanemű megégetendő, házaik iepecsételendők s kitelvén az 42 napi Contumatia kitisztitandók. Kunszentmiklős Dje 12 Novembris 1741. Földváry kiskun kapitány körrendeleté. Bizodalmas jóakaró uraiméknak ! alázatos kész szolgálatom ajánlom kegyelmeteknek! Es, hogy isten kívánsága szerint való jó egésségben éltesse kegyelmeteket, szivessen kívánom. Minthogy istennek országunkban gyakorlary szokott sok keserves Ítéleti, ugyan árvíz módgyára mint edgy kiindulván ellenünk, annyira nyomnak és szorongatnak bennünket, hogy azoknak terhe és elviselhetetlen volta miatt, a siralmas prófétával ily panaszra fakadhatnánk, hogy elhagyott minket az mi atyánk és a mi vezérünk eltávozott mi tőlünk. Ugyanis Ha ki szivére veszi az elmúlt siralmas esztendőkben az úr haragjának szele fuvallása által hányán ágyok fenekére vettetvén a döghalálnak billy ege alatt nyögtenek, hányán szomorúan testnek az lélektől való elválásával reménytelen és hirtelen porok közé szállván e múlandó életből kiköltöztenek ; hányán a gyászolásnak setét ruháival övedztettenek ; hányán árvaságra és özvegyi sorsban jutottanak ? Úgy hogy az mi utcáink teljesek lévén holttestekkel, gyásznak siralomnak és jaj kiálltásnak utcái valá- иак, — elhullottak az öregek az kitsinyekkel, az vének az ifjak- kal, az jövevények az lakosokkal. — De kitsoda az kinek szive az Úrnak enynyi tsapásán meg illetődött volna és Isten bosszúságára rendelt gonosz életét elváltoztatta volna maga megjobbitására ? — Senki nintsen; sőt úgy látjuk mennél inkább ostoroztatunk
