Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
— 380 — — de bizonyítani fogják e régi művek azzal, hogy meg sem emlékeznek róluk, több újabban felkapott mondaszerü mese valótlanságát is, a mit a régi íróknak bizonyára jobban elhisznek mint a mainak. Ilyen mesék a többek között: A ref. temlom nyugoti végén volt tornyot a tatárjárás idején a tatárok ágyúval lelőtték, s a kilőtt harang ma is a tóban van elsülyedve. — Tormássi és Tooth egyszer sem említi, hogy az alsó átjárásnál fekvő Nagyhalom a régi Halas templomának a helye volna — Ép úgy nem tudnak róla, hogy a ref. templomot valamelyik katholikus püspök vagy szerzetes elakarta volna foglalni, sem arról a meséről, hogy a halasi reformátusok a katholikus lakosság kipusztítására összeesküdtek volna valamikor, A több mint 250 éves főgimnáziumról legújabban közszájra bocsátott mesét nem fogja elhinni az, a ki Tormássi és Tooth müveinek az iskoláról írt fejezeteit elolvassa, mert be fogja látni, hogy a Debrecenből, Pápáról vagy Nagykőrösről kikért 4—5 éneklő diák még nem volt gimnázium, stb. Ezek a szempontok érlelték meg tervemet, azért adtam ki a régi halasi történeteket is, hogy a kis számú történetkedvelő közönség lásson tisztán, a mesét a való, vagy legalább valószinű történettől módjában legyen minden olvasónak megkülönbözteni. Ugyanily szándékkal írtam meg tíz évi kutatásaim alapján a legközelebb megjelenő Kiskun-Halas Város lörténetéA is, a melyből látni fogja az olvasó, hogy a mesebeli régi szép időket mily nyomorúságos viszonyok között élték le elődeink, s mily nagy munka és szorgalom kellett ahhoz, hogy a íutóhomokra letelepedett lakosság, — a mely 150 év előtt még tűzifát is Dunántúlról hordott, és szántani a 112 ezer holdas határ mellett bérbe kellett hogy vegyen bácskai pusztákat, — ma már fejlett kultúrát mutathat fel, tűzifa és termőföld van már elég, s egyben meg fog győződni az olvasó arról, hogy a ma is terméketlenül, a maga régi vadságában álló homok buckás puszták valamikor szintén müveit területek lesznek, hiszen a többit is az emberi szorgalom tette használhatóvá. Kiskun-Halas, 1926. február hó végén. N. Sz. I.
