Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

-3681729-ben készült ónból öntött kanna, és egy arannyal borított ezüst tányér 1738 felirattal, a mely 20 Rfrtba és 15 garasba került, 28 lat sulylyal.

/

IX. Az eklézsia jegyzőkönyveiről és leveleiről.

Szinte szokása vala a 17-ik századnak, főképp az ily kisebb városokban, hogy a megtörtént dolgok fel nem jegyeztettek, vagy ha Írtak is valamit azt minden jó rendtartás nélkül, imígy-annigy tették. — Ennek az igazságnak szomorú példáját sajnálkozva kell tapasztalnunk a helybeli reformáta gyülekezetre nézve is, mert (hallgatván itt a matriculákról) nincsen ezen eklézsiának régibb könyve mint a mi 1678 ik esztendőben kezdődött ezen titulus alatt : Az Eklésia Költségeiből a’ ki menőről Való Laistrom. — Ebben írták többnyire a prédikátorok és a város nótáriussai összevissza sokféle apróságokat, az esztendőnként történt dolgoknak hiányosságával, és a kiadásoknak rendes feljegyzése nélkül. — Végeződik ez a hoszas negyed rétben kötött könyvecske 1776 esztendei húsvéti publikáción. Minden tökéletlensége mellett is azonban nem csekély világosságot nyújtott ez, az eklézsia régibb dolgainak kifejtegetésében, és ezen eklézsiái historia öszve szerkesztésében. — A most leírt inkább Rattonárium mint Protokol- lumon kívül Váczi Halász István akkori nótárius die 16-a juny Anno 1723 hozott volt ugyan (Pozsonyból) Az N. Kun Halasi Eclésiának szükséges és emlékezetessebb Dolgainak Fel jegyezge- iésének Szolgálandó alkalmatosságára egy in quarto minori be kötött könyvet, de fájdalom I ebbe is az 1725 és 1731-ik esztendei esperesti vizitácókon kívül nem találunk egyebet egynéhány poenetentiát tartott személyek reversálisaiknál usque 17-um november 1742. Ezt a könyvet neveztem és jeleltem én az eklézsia első protokollumának, és ekképpen elenchisáltam. — A második protocollum már nagyobb gonddal kezdődött 1764. esztendőbeli első novemberben, és minden megszakadás nélkül a választott eklézsiái cnsistoriális személyek által tartatott gyűlésekben tett végezésnek meglehetős renddel ötvenkét esztendők alatt úgymint usque 20-am oktobris 1816, be írattak. Különösen jegyzésre méltó ebben, hogy ennek a második protokollumnak 9-12 lapjain vágynak be írva azon Eklézsiái igazgató törvények, melyeket az 1819. esztendei gyűlésben a dunamelléki fő tiszt, superintendenda felséges királyi jóváhagyás után rendelt és a gremiális eklézsiák által megtartatni parancsolt. Továbbá még az is enilí-