Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
Alkalmatossága ezen História készítésének. Ezelőtt 27 esztendőkkel e nemes város egyik jegyzői hivatalára feleskettetvén 19 évekig tartott szolgálatom alatt volt módom benne, de kedvem és buzgóságom is nagy volt hozzá, hogy az archívumbeli Írásokkal és protocollátiókkal megesmerkedjek a mik között nem kevés számmal találtatnak a reformáta eklézsia régi állapotát tárgya zó jegyzések. tízen törekedésemnek szüleménye a Város Históriája, melyet az 1809. esztendei első januáriusban szerencsés voltam új esztendei örök ajándékul a város akkori elöljáróinak s az egész közönségnek által adni. — Még le sem tettem volt nótáriusi hivatalomat midőn ezelőtt tiz esztendővel eklésiai kurátornak választatván, ezáltal újabb alkalmatosságot nyertem az eklésiai dolgokkal való közelebbi megesmerkedésre. 1819dik esztendőben pedig szinte tágas mezőm nyílt fel a mikor az eklésiai tisztes elöljáróság közbizodalma a rendetlenül rakásban heverő minden eklézsiái írásoknak rendbe szedését s a jegyzőkönyveknek Elenchisátióját az én kedvelt kötelességemmé tévén, az eklésiai írástárnak léteit adtam, s az ezekkel való mun- kálódásom közben az eklézsia régi és mostani állapotját volta- képen kitanulhattam. — Ekkor tehát régtől fogva gyűjtögetett esme- reteimet összehasonlítván boldogemlékezetü helybeli prédikátor és egyszersmind Duna-melléki superintendens Tormássy János úrnak a XlXdik századdal kezdődő Matricula eleibe írt eklézsiái históriájával; úgy tapasztaltam, hogy nem lehetvén a megboldogult úrnak a város archívumához való járulása, az eklézsiának pedig még akkor halomba összehányt írásait nem használhatván, nem csoda hogy különben igen becses munkájában a célba vett tárgy körül röviden és zsibbadozó kezekkel dolgozott. — Ilyen környülállásokban nem akartam, hogy az eklézsiái dolgok felöl szerezgetett esmereteim velem együtt eltemettessenek, hanem a miket az eklézsia régi és mostani állapotáról vagy a városi, vagy az eklézsiái írástárakban kinyomozhattam, azokat a tárgyak külömbségekhez képest külön szakaszokban feljegyezgetvén, azt e látható Formában van szerencsém a nagyérdemű eklézsiái elöljáróságnak, s általok az egész reformáta közönségnek az én mindnyájok eránt való szives tiszteletemnek jeléül bemutatni és örök ajándékban általadni, — Megvan az én fáradozásomnak
