Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)
Boszorkányperek Halason 1751 és 1759
— 324 gos generális által, a íek. dislrictusok által felállított szabad lovas (volenter) egy escadron is végképen hazabocsáttatott. A háború terhei következése közé való az is, hogy Szegedről Pestre 55,000 mázsa liszt és zab, tengelyen felszállíttatni pa- rancsoltatván, mivel annak vitele Majsáról Félegyházára és Vadkertre oszlattatott, a halasiak több ezer mázsának Majsáról a fent- írt helyekre való vecturázására, 10 kr. fizetést egy mázsától egy státiora számítván, köteleztettek, s el is vittek .... mázsát; ezen kívül mentek keresztül a városon több regementek és nagy transportok, nevezetesen a Marburgi oeconomica commissio készítményei, a bécsi pénzverő műhely eszközei, két ezer mázsa réznek tovább szállítása és többek, melyekhez a rossz tél által okozott utak jarhatatlansága hozzájővén, a lakosok jószágai kisa- nyargattattak annyira, hogy könnyebbítésért a város a tek. dist- rictusokhoz könyörgőlevelet küldeni kénytelen volt. A nógrádi nemes felkelő lovas ezrednek, melynek egyit osztályát a jász és két kun districtusbeliek tették, a históriája meg- megküldetett, ebből megtetszik, hogy valamint áltálában a jás; és két kunokból álló egy osztály magát az ellenség előtt vitézi módon viselte, úgy azok közül a halasi 31 insurgensek közül névszerint: Kun István és Paprika János káplárok; úgy Szala Mihály, Majsai Imre és Tóth (Varjú) János közvitézek, vitézi bá torságukkal magokat megkülönböztették. Örökös dicséret ez ezek nek, a késő maradék pedig ezeknek példájokból megtannlhatjí azt, hogy a nemes jász és kun nemzet a békesség idejébei hív polgár, szorgalmas gazda és jó barát, a háborúban pedij oroszláni bátorsággal viaskodó vitéz és békesség szerző. A műit nyári, őszi, úgy ezen esztendőben téli és tavasz gyakori esőzések, annyira megszaporították volt a város alat levő nagy tónak, rétnek vizét, és annyira vízállásokat csináltak , városban is, hogy a tavasz kinyiltával több házak és más épüle tek meghasadoztak, némelyek pedig összedültek. Ezen kárnál valami módon lehető eltávoztatása okáért meghívta a nemes ta nács distric. ingenieur Bedekovich Lőrincz urat, ki is a város kör nyékét körüllibellálván, utoljára szerencsésen feltalálta azt, hog a város alatt való tó vizét a kis sós-tóba, ebből a nagy sós-tóbí innen pedig a járó székbe lehetne és kellene bocsátani, és éké pen ha a nagy rét vize 3 lábnyit leszállítatik, akkor a városbei tavakat magába bevenné. Ezen projectumnak végrehajtására néz ve tehát, a nagy rét felső részén 3 ölszélességű és 285 öl hosszú ságú kanális a nagyréttől fogva a kis sós-tóig ásattatott'; eze
