Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

Az eLőL kiirt ezt oLyan renDbe Vette Hogy Magát ezzeL Is szép poLczra üLtette.

*- !jí #

Mig Halas városát egy gyász sors porba nem temeti Vagy a magyart innen végkép más nemzet ki nem veti Mig a közjót emelőnek itt magyar becsülője Lesz, és korccsá nem vál ez Hely minden törvény tevője E’ fáradságos munkáért, mely a semmivé létei Omladákiból e város esetit emelé fel,

Élni fog kedves barátom neved itt, és e munkád Hunytod után is lessz téged tisztelő Leuctrád.

Úgy hogy ha fiat nem hagysz is bár, mint Epaminondás, Van miért méltán nevednek a semmiség sirt nem ás.

*

* *

E Verset az aLóL írott IDe akkor Iegyzette,

Mikor Hazánk seregét a FranCz GyőrtöL eL kergette.

Német Ferencz s. k. a halasi ref. gymnas. Professora.