Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1. (Kiskunhalas, 1924)

Boszorkányperek Halason 1751 és 1759

- 246 —

és annálfogva a tisztek szemei előtt való számadás, a város bitrátájának efféle önkényes dispensatiójának végét szakasztottá az egy fűpénzen kívül, mely az egyházi személyek fizetésére for- díttatván annálfogva a község a papbér fizetésétől megkimélte- tett mindaddig, mígnem a városnak idegen vallásúakkal megele- gyítése a hatalmasok által munkába vétettetvén, az azon való osztozás praetensiojának s más effélének elkerülése végeit, a fű- pénzt is az ekklésiai jövedelmek rubrikájából kénytelenek voltak kitörülni az elöljárók.

Mostani gazdálkodása az ekklésiának miből és mennyiből álljon ? — a curátoroknak esztendőről esztendőre á locale consistorium előtt való számadásából megtetszik. Regen az idő együgyűsége hozta magával, hogy úgy légyen a mint volt: hogy t. i. a számvetést a nótárius, István és András deákokon kívül egyedül meg-értő prédikátor, elébb ugyan a ekklézsia minden pénzéről, azután pedig az idő jártával csak az agentialeről perceptor és számadó legyen szinte 1777-ig.

c.) Az ekklésiai igazgatás hibáinak a mentsége hasonlókép a régi idők minéműségekben vagyon. A megyebeli függésre nézve Halas az 1608-ban kezdődött dunamelléki superintendentia kebelében lévén, annak a kormánya alá tatozott igazság szerint : de minthogy abban a Seculumban a Jus diocesanum sem megerősítve sem meghatározva nem volt, pajzán szabadságot vehetett magának az ekklésia és a prédikátor a maga megyéjén kívül való folyamodásra. Innét vagyon, hogy Kölködi János — elhiszem, mint baranyai kölködi fi, — nem átallott valami ügyében a baranyai pöspökhöz, kinek ekkor Veresmarti István volt a neve, folyamodni 1673-ban, a mint feljegyzetté valamelyik nótárius deák a rationariumban ekképen : „hogy a baranyai püspöhöz volt prédikátor urunk, költségben adtam 5 Tim.“ És, hogy 1675-ben ez említett requisitis baranyai püspök hivatalosan viszont Halast megvizsgálta azon rationarium bizonysága szerint: „Tiszt. Vörösmarti uramnak költségben adtam egy tallért“, holott ellenben a halasiak azon esztendőben a ráckevi püspökhöz, Ungvári Gergelyhez utaztak azon rationarium szerint. Továbbá innen vagyon, hogy 1674-ben a decsi, és így a tolnai tractusbeli senior visitáit Halason, 1679-ben pedig Lenthi János kecskeméti pap és tractus seniora, kiknek a jelenlétekben hány Tim költ legyen el ? láthatni a rationariumból.

Az ekklésia helybeli igazgatása se volt rendesebb. Nyiiván- ságos dolog, hogy a prédikátornak csak az hagyódott kötelessé-